Lepa

Maradunk a kaliforniai punk kiadó, a Fat Wreck Chords kínálatánál, azonban stílust váltunk: a Mad Caddies mindig csak érintőlegesen, a többi műfaj összetartó cementjeként használta a punkot, építőkockaként pedig ska, reggae, dub, dixieland, kocsmai kalózdalok, power-pop, némi hardcore vagy akár metal is előfordul a számaikban. Ez a 2014-es lemez egy hosszú szünet után született: hét évvel a Keep It Going után jelent meg. Persze nem szánták rá mind a hét évet a számírásra, az énekes Chuck Robertson például Ellwood néven alapított másik zenekart, ami sokkal lassabb és reggae-sebb lett, de amúgy belefért volna szerintem a Mad Caddies életművébe is. De visszakanyarodva a ma tárgyalt Dirty Rice-hoz: szokás szerint itt is egy csomó féle műfaj üti fel a fejét, a nyitó Brand New Scar például zongorás kalimpálásra épül, eléggé elrugaszkodik a megszokott MC-számoktól, utána viszont kapunk egy kis pop-punkot és sok minden mást is. Az album legnagyobb gyengesége, hogy sajnos a legjobb számmal kezdődik, utána vannak bár kiemelkedő részek, de a fő slágert nem éri utol egyik próbálkozás se. Így olyan érzésünk van, mintha beetettek volna, aztán hoppon maradnánk, pedig csak rossz műsorpolitikáról van szó. Azért érdemes továbbhallgatni: a Shoot Out the Lights és a Shot in the Dark is ott van a topon, kifejezetten rossz szám meg nincs is az albumon. 

Ha csak egy számra van időd: Brand New Scar

Dönci

A Mad Caddies sosem volt az igazán nagy slágereket gyártó zenekar, ami nem az ő hibájuk, tudnak írni igazán kiváló slágereket is, ahogy ez az album is bizonyítja (Brand New Scar; Shoot Out the Lights stb., gyakorlatilag az összes dalt felsorolhatnám). Valahogy a világhírnév és a kultusszá válás azonban elkerülte őket. Ez a korong kifejezetten olyan, mintha egy best ofot hallgatnánk, hiszen gyakorlatilag minden korábbi lemezeken érintett stílusból kapunk ízelítőt (a leginkább természetesen ska- és reggae-hatások hallhatók ki). Szóval megvan minden a metalosabb punkolástól kezdve a karibi ritmusokig, talán ezért is a személyes kedvencem a zenekartól. Aki nem szereti az egyhangúságot, annak tökéletes választás az egész album: baráti italozáshoz, házibulikba vagy autózáshoz is kiváló háttér lehet.

Ha csak egy számra van időd: Dangerous