Lepa

Ez egy klasszikus metalalbum a „new wave of British heavy metal” alműfaj hőskorából, az egész stílusirányzatot meghatározó zenekartól. Az első szám a tőlük megszokott vad riffelgetéssel indul, és benne van minden, amit szerethetnek a Maiden-rajongók a zenekarban. A Children of the Damned már lassabb, kimértebb tempóval indul, persze aztán az is begyorsul és bevadul. Szerintem ez a szám például a Metallicára is hathatott (ők egy évvel később adták ki az első albumukat). Az énekhang hihetetlenül nagy skálát jár be, nem lehet panasz Dickinson bátyó orgánumára (egyébként ez az első IM-album, amin már ő énekel, de ezt csak a témában kevéssé járatos olvasók kedvéért írom, mindenki más nyilván fejből tudja). A számstruktúrák kellően összetettek, nem a sima versszak-refrén-versszak-refrén típusú zenéről beszélünk. És bár összetettségben biztos elöl jár a címadó, valamint a záró szám, a legnépszerűbb mégis a Run to the Hills című nóta. Fejlődni vágyó gitárosok, dobosok, énekesek (röviden: zenészek) csemegéje is lehet ez az album, de aki pusztán szórakozási célból szeret kemény zenéket és főleg párhuzamosan vinnyogó gitárszólókat hallgatni, annak is lesz tőle egy élményben gazdag háromnegyed órája, ráadásul végig nagyon kiegyenlített (értsd: magas) színvonalon.

Ha csak egy számra van időd: Children of the Damned

Dönci

Ha van legendás és klasszikus metalzenekar, akkor az Iron Maiden biztosan az. Főleg Dickinsonnal a mikrofon mögött. A heavy metal alműfajában kevesen termeltek ki több slágert náluk. Ráadásul a lemezborítóik dizájnjáról is mindenki megmondja messziről, hogy melyik zenekar lemezéről van szó. A lemez egységes színvonalon mozog végig, nincs igazán rossz darab, maximum a kevésbé híres és a világsláger között váltakoznak. Ez utóbbiba sorolhatók a címadó mellett a Run to the Hills és a Hallowed Be Thy Name, de nagyjából ugyanilyen eséllyel kerülhetett volna ebbe a csoportba a The Prisoner vagy a 22 Acacia Avenue is. Egy biztos, aki szereti a metalzenét (akár a modern, akár a klasszikus fajtáját), annak ezt a lemezt ismernie kell, aki viszont nem ismeri/szereti az ilyeneket, szerintem azoknak jó bevezető lehet.

Ha csak egy számra van időd: 22 Acacia Avenue