Lepa

Egyrészt előre gratulálok minden kedves hallgatónknak, aki velünk tart erre a majd’ négy órás kalandra, másrészt pedig hadd indokoljam meg a szimfonikus filmzenék jelenlétét a listán. Igaz, hangzásra a komolyzenéhez állnak közelebb ezek az albumok, de mégis alapvetően a szórakoztatóipar részét képezik, céljuk nem művészi, hanem szórakoztató jellegű (még akkor is, ha a film filmművészetileg, a zene pedig zeneművészetileg jelentős lehet). A popkultúra részeként szerintem érdemes ezeket beválogatni. Ami A király visszatér zenéjét feljogosítja a részvételre, az az, hogy A gyűrű szövetségéhez képest is rengeteg gyönyörű új téma fordul elő rajta, egyáltalán nem esett az önismétlés hibájába Howard Shore. A kezdő Roots and Beginnings rögtön elvarázsol a sejtelmes hangulatával, csak be kell csuknunk a szemünket, és máris Középföldén találjuk magunkat. A másik nagy kedvencem Gondor témája (lásd a The Grace of Undómiel c. szám második felét), szinte magam előtt látom Gandalfot, amint fehér lován felvágtat Minas Tirith egyre magasabb szintjeire. Hasonlóan libabőrös szám a Lighting of the Beacons abból a jelenetből, amikor segítséget kérnek Rohantól az egymás után felgyulladó tüzekkel, vagy a The Siege of Gondor igazi csatazenéje. Az album megkoronázása pedig a szomorú, mégis vigaszt nyújtó búcsúdal Annie Lennox előadásában, az Into the West (amelynek témája már az A Far Green Country c. trackben is felbukkan): ez egy olyan szép szám a halandó élettől való búcsúzásról (a nyugatnak hajózás metaforájába csomagolva), hogy szinte sírni kell rajta, főleg szöveggel együtt. Ha valaki nem is hallgatja végig ezt a maratoni, kvadrupla albumot, azért a fent kiemelt számokra szánjon egy kis időt – amúgy háttérzeneként működik legjobban koncentrálós feladatokhoz.

Ha csak egy számra van időd: Into the West (a Days of the Ring trackben „elrejtve”)

Dönci

Először is szögezzük le, hogy valószínűleg a világ egyik leginkább túlértékelt filmjének zenéjéről van szó. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy A) a trilógia rossz lenne, mert nem az, hanem zseniális; B) a trilógia maga ne érdemelne meg minden díjat, amit megkapott (vagy amire jelölték): pusztán a (szerintem) leggyengébb darab kapta meg a másik kettő helyett is azt, ami járt volna nekik. De ennyit a filmről. Howard Shore elképesztően hangulatos és gyönyörűszép szimfóniát körített Peter Jackson filmjéhez, amelyek nem pusztán tökéletes kiegészítői a képkockáknak, hanem önálló életet élnek, és ezek nélkül a harmóniák nélkül nem csak a film lenne sokkal, de sokkal szegényebb, hanem úgy általában a zenerajongók is. Az egyik legfontosabb dallammenet és az egyik popzeneként is értelmezhető darab a The Sacrifice of Faramir feat. Billy Boyd Performing "The Edge of Night". De vannak nagyívű indulók is, mint a The Siege of Gondor. Gyakorlatilag komolyzenei szimfóniát hallunk végig, néhol énekekkel tarkítva. Kevés szerző tudta volna ennyire szórakoztatóvá varázsolni ezt az élményt (akármennyire megalomániás a 3 óra 49 percnyi terjedelem).

Ha csak egy számra van időd: For Frodo feat. Ben del Maestro