Dönci

Ismét egy lendületes zenekar, ismét egy visszatérő énekes, Tony Sly. A Fat Wreck Chords neveltjei, akik zeneileg a kaliforniai vonalat képviselik, de ezen belül is meglepően fogós és dallamos témákkal. A Yours to Destroy a lágy dobgépekkel finoman fűszerezi az addigi lendületet. Az Under the Garden stúdióváltozata kicsit erősebb a korábban hallott akusztikusnál. A leginkább slágeres talán a Domino és a The Trumpet Player a menetelős ritmusok miatt. Egyébként érdekes, hogy bár a zeneiség indokolja a lemezcímet, a szövegvilág kevésbé. Azoknak ajánlanám, akik éppen úton vannak, bulizni készülnek, vagy táncos kedvük van.

Ha csak egy számra van időd: Yours to Destroy

Lepa

Ne tévesszen meg senkit a lemez címe: Tony Sly saját bevallása szerint iróniából választotta ezt a címet, mert végignézett a sok negatív szövegen, és ez jutott eszébe. Van itt társadalomkritika bőven, a Biggest Lie a fogyasztói társadalom kétszínűségéről, az Under the Garden pedig az elidegenedésről szól („Pohárköszöntőt mondunk a lehetőségekre, és az időjárásról beszélgetünk, de sose nézünk egymás szemébe”). Zeneileg pedig ott folytatja a No Use, ahol abbahagyja, sőt: az eggyel korábbi, kicsit lanyhára sikeredett Keep Them Confused album után ismét a gyors, energikus számok vannak túlsúlyban, csak pár lassabb, (szerintem nem túl jó) félig-meddig akusztikus nóta szakítja meg a zúzást. A dallamok csodaszépek és néhol nagyon szomorúak, de leginkább szöveggel együtt ütnek: a már említett Under the Garden mellett nem szabad kihagyni a The Feel Good Song of the Yeart, a Yours to Destroyt és az I Want to be Wrongot sem. A hagyományosabb melocore kedvelői a Pacific Standard Time-ra bólogathatnak ritmusosan (vagy akár a nyitó számra). Egy-két töltelék mellett végig nagyon erős és érett ez az utolsó No Use for a Name-album – szerintem nemcsak punkereknek, mindenkinek bejöhet, aki szereti a torzított gitárokat, a gyors dobokat és a szívhez szóló dallamokat.

Ha csak egy számra van időd: The Feel Good Song of the Year