Lepa

Azt már a Rolling Stone-féle lista elemzésekor is láthattátok, hogy eléggé szeretjük az SP-t (nem a magyar SP-t), így talán nem olyan meglepő, hogy a saját listánkon is felbukkan az amott nem szereplő albumokkal. Hangzás alapján ez a bő egyórás nagylemez már tipikusan 2000-es, sokkal modernebb és kevésbé zúzós, mint például a Mellon Collie, a kezdő szám hangzása is ezt támasztja alá. Nem arról van szó, hogy nem elég kemény a gitárhangzás, mert az jó torz továbbra is, inkább kicsit el van nyomva, és elektronika egészíti ki, a dob meg végig elég halk (és az én ízlésemnek picit az ének is). A vadabb, durvább számok (Heavy Metal Machine) jó arányban váltakoznak a lightosabb nótákkal (pl. This Time); utóbbiak már a nagyon kései „tököket” vetítik előre. Bár az album kicsit (túl) hosszúra sikeredett, és néhány szám elég szétfolyós, azok, akik Billy Corgan egyéb műveit szeretik, biztosan ezt is bírni fogják (legalább részleteiben). A záró Age of Innocence-re nagyon magára talál a közben többször is botló album, szóval érdemes végighallgatni.

Ha csak egy számra van időd: Stand Inside Your Love

Dönci

A Smashing Pumpkins egyik legmegosztóbb lemezéről van szó, és az első feloszlás előtti utolsóról. Ugyanakkor nem nevezhető fáradt lemeznek egyáltalán. A nyitány egyszerre meghökkentően kemény, és frankón elektronikus a világ egyik legkomolyabb kiállásával. Billy Corgan hangja pedig még midnig olyan, mint egy rajzfilmfiguráé. Ráadásul vannak vicces megoldások is, például az ének visszhangosítása az „I've sent and echo out” sortól a Raindrops + Sunshowersben. Egyébként ahhoz képest, hogy mennyire „teleírták a CD-t” ezzel a kiadványnal, viszonylag kevés slágert termeltek ki. Pedig azért a The Everlasting Gaze, a Stand Inside Your Love és a Try, Try, Try kivételével is akadnak rádióbarát dalok szép számmal (pl.: This Time; Wound; With Every Light). Viszont néha azért kimozdítják a hallgatót a komfortzónából az olyan effektekkel, mint a Heavy Metal Machine vagy a Blue Skies Bring Tears. Azoknak ajánlanám egyébként, akik kedvelik a modern rockot, mert kábé annak tudnám definiálni a lemez egészét (ami nem jelent semmit, tudom).

Ha csak egy számra van időd: The Everlasting Gaze