Dönci

Aki a zenekar nevéből kiindulva klasszikus, nagyzenekari hangszerelést vár, csalódik majd. Ez inkább az indie és az alternatív felé tendál. Kellően elektronikus, de igazából nem is feltétlenül venni ezt észre, úgy csempészik a fülünkbe; ügyes váltások követik egymást, ráadásul a rádiókba is simán megférne a hangszerelés. Az a jó a lemezben, hogy mindig meglepi a hallgatót: elindul egy dal valahogy, aztán valamilyen csavar lesz benne, így sem egyesével, sem összességében nem unalmasak a prozódiák.

Ha csak egy számra van időd: Simple Math

Lepa

Ez megint egy városról elnevezett zenekar, hasonlóan az of Montrealhoz – és szintén hozzájuk hasonlóan az USA Georgia államából származik, nem pedig a névadó városból. Alapjában véve indie a stílus, de azon belül nagyon szerteágazó az insprcáció és a hangulat is: a Pensacola könnyed, fúvósokkal tarkított slágeressége köszönőviszonyban sincs a nyitó Deer visszafogott szomorúságával vagy a Virgin mágikus sötétségével. A címadó szám is a nagyobb slágerek közé tartozik, de ez szerintem tipikusan egy egyben hallgatós album, mert egyrészt nincsenek rajta rossz számok, másrészt meg nagyon jól bele lehet rázódni a hangulatába a szeszélyes kicsapongások ellenére is. Később sokat finomodott ez a zenekar, a 2017-es albumuk pl. már nagyon csendesre és szolidra sikeredett (attól még jó persze), viszont ezen a lemezen tökéletes arányban van a dallamosság, a gitárnyűvés és a művészkedés. Ja, és az énekes hangja is összetéveszthetetlenül egyedi – akinek az bejön, az a hangszeres részben biztos nem fog csalódni.

Ha csak egy számra van időd: Rossz napokra a Virgin, jó napokra a Pensacola való.