Dönci

Micsoda koncepcióval szerkesztett lista: az utolsó sorlemezek egymást követik rajta. Ez ugyanis a The Frames legkésőbbi stúdióalbuma. És hozzák a formájukat: mélabús, de szép, bátran kísérletező, de mégis fülbemászó dallamok követik egymást. A Burn the Mapsnél azért jóval könnyebben emészthető a lemez pl. az Oscar-díjas Falling Slowlynak köszönhetően (oké, az egy másik hangszerelése volt ennek a számnak). De akadnak más slágerek is: When Your Mind's Made Up; Sad Songs. Ekkorra azonban messzebb kerültek a reszelősebb alternatív kezdetektől. Ugyanakkor minden dal tart valahonnan valahova, és elég szép utat jár be a hallgató a különböző felvételekkel. Innen is nehéz lesz egyet választani, mert mindegyik másért szerethető.

Ha csak egy számra van időd: When Your Mind's Made Up

Lepa

Kicsit hátradőlhetünk és pihenhetünk a tegnapi tempó után egy lágyabb, finomabb, csendesebb (és szintén visszatérő) zenekarral. Ami bennük szerethető többek között, az az, hogy az akusztikus hangszerelés és a csendes megszólalás ellenére nagyon kidolgozott és telt a hangzás, elég csak meghallgatni a Falling Slowly c. slágerüket. A másik jó dolog bennük, hogy szép íve van a daloknak, jól használják a hangosodás/halkulás, a mély és magas hangok, valamint az énekstílus váltogatásának taktikai eszközeit, így végig fennmarad az érdeklődésünk. A hegedű pedig mindig szép, érdekes adalék az amúgy kicsit rockos, kicsit alteres, de végig művészi számokban. Bulialapozónak nem jó az album, odafigyelős zenehallgatásra viszont mindenképpen ajánlott.

Ha csak egy számra van időd: People Get Ready