Lepa

Ha a Generatorről azt írtuk, hogy egy kicsit egyenetlen album, kevés, de nagy slágerrel, akkor ez viszont egy nagyon kiegyenlített, számos tökéletes nótát felvonultató lemez (punk szinten persze). A sejtelmes intró után három darab szűk kétperces, pörgős nótával csapunk a lecsóba, és mindegyik nagyon fogós dallamokkal rendelkezik. Az első olyan dal, ami viszont szinte már szépnek nevezhető, az az All There Is: zseniális óózásokal tarkított refrénje egyből fülbe mászik, és nem enged el. Aztán rögtön következik minden idők egyik legrádióbarátabb BR-slágere, a klipes (és sajnos a címét tekintve egyre sűrűbben aktuális) Los Angeles Is Burning. A témák persze nem sokat változtak: továbbra is a társadalomkritikus nóták dominálnak, személyes szövegek nem nagyon fordulnak elő. A Live Again pedig óriási dal a végén: arról szól, hogy vajon megérné-e még egyszer élni, és a dallama is gyönyörű. Hiába, a Bad Religion bő 20 év után is tudott klasszikust lerakni az asztalra – ugyanis szerintem ez a lemez az a maga műfajában.

Ha csak egy számra van időd: Los Angeles Is Burning

Dönci

Címszavakban: 14 dal, 39 perc. Kemény, de ízléses. Vad, de slágeres. Depresszív, de bulizós. Dübörgő, de muzikális. Összefoglalva minden olyan elemet tartalmaz, amiért a klasszikus vonalbeli punk stílust szeretni lehet és szeretni érdemes. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobbak tolmácsolásában hallunk egy tökéletes stílusrajzot. Greg Graffin hangja tökéletes, kellőképpen erőteljesen képes tolmácsolni a mondanivalót, miközben a szövegek érthetőek és kihallhatók maradnak. A stílus (és a zenekar) kedvelőinek mindenképp a teljes albumot javaslom, mert mindegyik dal önmagában is egy külön történet, azonban egységesen jó színvonalat képviselnek. Akik nem annyira barátai a punknak, azok a To Another Abyss című dalra keressenek rá.

Ha csak egy számra van időd: Sinister Rouge