***Szolgálati közlemény: ez a blogcikk egy nap késéssel jelent meg – elnézést kérünk a napi szintű követőinktől!***

Dönci

Szerény, de gyakran hangoztatott véleményem szerint a világ legjobb true metal és heavy metal lemeze a mai album. Minden megtalálható rajta, amiért ezt a stílust igazán a szívünkbe lehet zárni: erős, lendületes dalok (Be Quick or Be Dead), kiváló tempóváltások (Afraid to Shoot Strangers), végig tökéletes énekteljesítmény és zseniális szövegek (Fear of the Dark). Viszont (ahogy a borító, a cím és a stílus is megköveteli) nem a napfényes jövőképről szólnak a számok. Ez azonban nem baj, ettől lesz autentikus. A lemez felépítése is nagyszerű: érződik, hogy A és B oldallal dolgoztak a kazettapiacra. A Wasting Love balladája zárja az első etapot, viszont a B oldal sem marad slágerek nélkül (lásd az utolsó két szám). Nagyon nehéz belekötni a dalokba (na jó, néha sok a refrén), úgyhogy nem is próbálkozom vele.

Ha csak egy számra van időd: Fear of the Dark

Lepa

Most ismételten kárpótoljuk a metálosokat azért, hogy a Maiden nem került be az „eredeti” 500-ba: nálunk már másodszor szerepel. A klasszikus Number of the Beast albumhoz képest itt kicsit gyorsabb, pörgősebb nóták szerepelnek nagyobb számban – és ezért több is fért a lemezre. Nincs is semmi baj ezekkel az enyhén punkos nótákkal, nekem mégis a lassabb, balladisztikusabb dalok jönnek be (amúgy a metallal mindig így vagyok). A Wasting Love például ráférne bármelyik klasszikus balladákat gyártó metalzenekar albumára is. Jó dolog, hogy nem végig csak a gitárnyűvés megy. Amúgy Bruce bácsi hangja tökéletesen váltogatja a különböző énekstílusokat (csakúgy, ahogy a Muse-nál hallottuk, csak itt a fejhang helyett az operás ének támogatja meg a durvulós részeket). Ezt a lemezt ma elsősorban azoknak ajánlanám, akik nem annyira ismerik a műfajt: egyrészt azért, mert akik igen, azok már biztos betéve ismerik az egész albumot, másrészt azért, mert megcsillan rajta a stílus minden szerethető sarokköve.

Ha csak egy számra van időd: Wasting Love