Lepa

Ez a banda, amely többedszerre tér már vissza a listánkra, a pszichedelikus korszakában (mostanra ugyanis inkább elektronikus tánc-/szintipop zenét nyomnak, bár még mindig elég elvarázsolt módon) sorra ontotta magából a fura dallamú és zseniális szövegű számokat tartalmazó albumokat. Aki figyelmesen (szöveget olvasva) meghallgatja például az Old People in the Cemetery c. számukat, az szerintem megérti egyből, hogy miért szeretem őket annyira. A dallam eredeti, vidám, de egyáltalán nem sablonos, a szöveg pedig egyszerre vicces és elgondolkodtató. Az énekes Kevin Barnes egy őrült zseni, és bármit bekajálok, amit ő alkot. Akik viszont kicsit befogadhatóbb, slágeresebb számra vágynak, azok az A Question for Emily Foreman cíművel, vagy a jazzesebb Kissing in the Grass-szel kezdjék a próbálkozást.

Ha csak egy számra van időd: Old People in the Cemetery

Dönci

Ismét visszatérő versenyzőket köszönthetünk, akik (pszichedelikus) hippimuzsikával köszöntik a hallgatókat. A szövegek pedig továbbra is a nyugalom megzavarása alkalmasak (de legalább fejfelkapósak). Viszont a kontrasztot ugyanúgy tartják minden dalukban: zeneileg vidám, szövegileg furcsa, meghökkentő és szomorú. Azoknak mindenképpen javaslom a teljes lemezt, akik imádták a '60-as évek inventív zenéit, mert teljesen autentikus hangzással közvetítik ezeket az élményeket. Akik viszont nem barátai ennek a stílusnak és a kísérletezős hangzásnak, azoknak az utolsó dalt, a leginkább slágeres Death Dance of Omipapas and Sons for You-t ajánlom.

Ha csak egy számra van időd: Death Dance of Omipapas and Sons for You