Dönci

A Rammstein mindig is az az együttes volt, aki furcsamód úgy hódított világot, hogy nem engedett a különböző áramlatok befolyásának, és mindig azt csinálták, amihez kedvük volt. Ez a lemez is a slágerparádé Reise, Reise utáni eresztés, és az akkortájt született ötletek véglegesítése. Ezért kevésbé egységes a színvonal, ugyanakkor a jó számok zseniálisak, a rosszabbak meg közepesek. Aki szereti az indusztriális metalt, annak kötelező az egész album, aki viszont nem, az a címadót mindenképp hallgassa meg.

Ha csak egy számra van időd: Rosenrot

Lepa

Ha egy zenekar egy albumán minden szám CSUPA NAGYBETŰVEL VAN ÍRVA (legalábbis a Spotify-on – a CD nincs meg nekem), és az első szám címe BENZIN, akkor tudhatjuk, hogy ott nem lesz finomkodás. Aki ezt a kemény, néha keménykedő, kicsit pózőr hozzáállást szereti (vagy elviseli) a Rammsteinban, annak sok kellemes percet tud okozni az album. A német nyelv annyira illik ehhez a stílushoz, mint semmi más. Talán éppen ezért számomra az angol (női) éneket is tartalmazó Stirb nicht vor mir a leggyengébb szám. Nem váltja meg a világot (és saját világát se) a zenekar, de hozza a tőle várt szintet és hangulatot, és ez már bőven elég arra, hogy a kocsiban vagy a rockházibuliban bólogasson rá az ember. Kis zenei kalandozások azért vannak, a Te quiero puta! spanyolos hatásai a fúvósokkal kiegészülve például elég bátor húzásnak minősíthetők, viszont megint arra erősítenek rá, hogy ez a zenekar egyáltalán nem gondolja komolyan magát. Ezt az egy spanyol számot kivéve az albumot esős időben kocogáshoz tudom ajánlani. A válaszottam viszont pont a kivételessége miatt a latino-metal nóta.

Ha csak egy számra van időd: Te quiero puta!