Dönci

Ez pedig olyan popzene, amelyhez kell némi tűréshatár is. Mika ugyanis Freddie Mercuryt is megszégyenítő hangterjedelemmel bír, és nem fél használni a nem túl férfias, nyávogós fejhangokat sem gyakorlatilag a 0. pillanattól. A Lollipop pedig talán a legviccesebb dal az orális szexről (amit ismerek). Ugyanakkor a szövegek nem csak itt meglepőek, szerencsére nem a „szerelmes vagyok”, „most elhagytak”, „most de jó veled mégis” archetipikus világokba zárja magát. Úgyhogy ez is örvendetes. Ja, és nem beszélve arról, hogy végig hangszerek szólnak. Szóval az igényes popzene kedvelői egy cseppet sem csalódnak majd. Akinek meg nem kenyere ez a stílus egyáltalán, az hallgassa meg a Love Today vagy a Stuck in the Middle című dalokat, hátha megváltozik a véleménye. :)

Ha csak egy számra van időd: Stuck in the Middle

Lepa

Nehéz definiálni a popzenét, illetve ha leszállna egy ufó a Földön, és megkérdezné tőlem, mi az a pop, akkor bajban lennék, hogy mit mutassak neki (hallgattassak vele). Talán ez az az album, amit az első pillanattól az utolsóig vegytiszta popnak tartok – de ez nem úgy értem, hogy sablonos, hanem úgy, hogy nem feszeget határokat, és 100%-osan pop életérzést ad át: könnyed, szórakoztató, dallamos, táncolható, slágeres – és érdekes módon mindemellett sokszor tud fantáziadús is lenni. Arról nem is beszélve, hogy Mika hangja nagyon ott van a szeren, a hangterjedelem és a fejhang használata is vérprofi. Talán ezzel emelkedik ki leginkább az új évezred fiatal popzenei előadói közül. Rég volt bulizene a listánkon, szóval végre ebben is felhozzuk magunkat.

Ha csak egy számra van időd: Grace Kelly