Lepa

Az Incubus jelen albumán elég széles skálát jár be: vannak rajta balladisztikusabb, poposabb és keményen rockolós számok is. Nekem az tetszik a legjobban, amikor számon belül is váltakoznak a hangulatok – ilyen például a címadó, aminek a versszak része kicsit RHCP-s, a refrén meg bedurvul, punkos energiával tolja az arcunkba magát; utána meg behalkul a szám, és fokozatosan épül újra. De nem ez az egyetlen ilyen jól megírt nóta, mindegyiknek szép íve van, és tényleg változatos hangulatokon megyünk keresztül. Egy profi zenekar sokadik, érett albumáról van szó, nem érdemes kihagyni.

Ha csak egy számra van időd: A Crow Left of the Murder

Dönci

Az Incubus már az első vonalas alkotóktól (Korn, Deftones, System of a Down) tanulta a nu-metalt, de aztán hamar „poposabb” vizekre eveztek, így elérték, hogy viszonylag széles közönséget tudtak megcélozni a zenéjükkel, és sokaknak betaláltak. A funktól a metalon át egészen a punkig váltakoznak a stílusok, nem mellesleg zseniális basszussal megtámogatva. Az énekhang hibátlan, mert alkalmas a balladisztikusabb, csendesebb darabok felvezetésére, de a düh közvetítésével sincs gondja Brandonnak. Aki kacérkodik a keményebb zenével, de szereti a dallamosabb megoldásokat, jó szívvel javaslom a Incubus munkásságát.

Ha csak egy számra van időd: Sick Sad Little World