Dönci

A Wilco is kicsit megfoghatatlan stílusában: olyan, mintha a '60-as évek pszichedelikus vonalának hangulatát egyesítenék a gitárpop dallamvezetésével. Ugyanakkor nem mondanám se vidámnak, se táncolhatónak a számokat, mégis mindegyik nagyon kellemes hallgatnivalót nyújt. Nagyon jó szívvel javaslom a teljes lemezt, mert bár színvonalában egységesen jó, többször van kiemelkedő zenei élményben része a hallgatónak, például a The Joke Explained és a Magnetized című opuszokra gondolva. Buliindítónak nem javaslom, de tavaszi piknikhez ideális kísérő lehet.

Ha csak egy számra van időd: Magnetized

Lepa

A Wilcót nem lehet ismeretlen vagy népszerűtlen zenekarnak bélyegezni, mert a tengerentúlon nagyon népszerűek (leghallgatottabb számuk a Spotify-on eléri a 30 milliós hallgatottságot), ráadásul szerepeltek egy albummal a Rolling Stone listáján is. Mégis, valahogy mintha Európában nem annyira futnának, és én se ismerek túl sok Wilco-rajongót. Lehet, hogy ez a zenéjük sajátosan amerikai jellege miatt van: nem tipikus amerikai pop-rock, hanem kicsit kísérletezős, kicsit countrys, kicsit elvont, de mindenképp behatárolhatatlan zenét nyomnak. A listánkról a Lambchop juthat néha az ember eszébe róla, csak ez egy kicsit vadabb, nem mindig annyira hátradőlős. Amúgy meg elég régi és termékeny zenekar, szóval az albumok között is vannak jelentős változások. Egy biztos: eredeti koncepció, nem lehet sok mindenhez hasonlítani, de mégis teljesen emészthető, ráadásul sokszor vicces is szövegileg. Sokszor elmondtam már, de ne csak egy számra legyen időd!

Ha csak egy számra van időd: Random Name Generator