Lepa

Több magyar alternatív zenekarról elmondtuk már, de a Sziámira is abszolút igaz, hogy egy elsősorban szövegcentrikus banda: mind a rímek, mind a szófordulatok és szójátékok, mind a mondanivaló arra sarkall minket, hogy erőteljesen hegyezzünk a fülünket hallgatás közben. Másrészt az is hozzájárul ehhez a minősítéshez, hogy zeneileg nem nevezhető se korszakalkotónak, se kísérletezőnek: a hol a pophoz, hol a blueshoz vagy a rockhoz húzó alapok aranyosak és kellemesek, de nem feszegetnek semmiféle műfaji határokat. Lehet, hogy kicsit sok is lenne, ha a szöveg mellett a zene is olyan kiemelkedő (vagy fárasztó) lenne, mint mondjuk „Az anyád is kevésbé parázna érted / ha nem lennél kapzsi és parázna, érted?” sorok. Szóval külföldi olvasóinknak nem ajánlom, aki viszont szereti a csípős magyar szövegeket, az nyugodtan pörgesse végig a lemezt. Az egyszámos hallgatóknak viszont egy relatíve kísérletibb dalt választottam.

Ha csak egy számra van időd: Vezetgetnek

Dönci

Müller Péter Sziámi szerintem Magyarország egyik legjobb dalszövegírója. Épp ezért bocsánatos, hogy annyira nem tud énekelni, sajnos. Dalszövegileg viszont a teljes album hibátlan: jók a rímek, szépen fel vannak építve a versszakok, kellőképpen (szó)vicces és mélységesen depresszív (például az Amiben élsz és A férfi meg a nő szerintem két olyan dalszöveg, amitől bárki életkedve elmegy). Zeneileg viszont még teljesen érződik rajta az URH és az Európa Kiadó '80-as években képviselt stílusa. Amivel egyébként nincs baj, hiszen gitáralapú rockzenéről beszélünk, ami mindig jól jön, ám ettől függetlenül mindenképp a szövegcentrikus zenéket kedvelőknek ajánlanám inkább.

Ha csak egy számra van időd: A férfi meg a nő