Dönci

Már korábban is jeleztük, hogy Alanis több, mint egy egylemezes előadó. A második sorlemeze után kiadott Unplugged pedig újabb bizonyítéka ennek. Tökéletes áthangszerelések hallgatók sokszor, nem csupán annyi történik, hogy akusztikus hangszerekkel eljátsszák ugyanazt, amit korábban torzítva. Sőt, a rajongóknak is érdekes, mert korábban ki nem adott dalok és B-oldalas felvételek is díszitik a korongot. Illetve akad néhány kiváló feldolgozás, mint például a King of Pain a The Police-tól. Lepa kézeletbeli kávézójába mindenképp beszavaznám az albumot, mert tökéletes háttérzeneként szolgál. Egyszerű, szép, igényes, sok rosszat nem lehet erről mondani, főleg azért, mert az egyik legjobb Alanis-dal is rajta van a zárlatban. Azoknak ajánlanám, akik kedvelik a hangszeres zenét, és nem ijednek meg a telt akusztikus hangzástól és a maximum közepes tempótól.

Ha csak egy számra van időd: Uninvited

Lepa

Szerencsére a gitárzenék mellett azért a női énekesek sincsenek elhanyagolva a listánkon, igaz, sokan közülük gitáralapú zenekar énekesei, vagy legalábbis gitáralapú zenére énekelnek (szóval a Beyoncék, Shakirák és Rihannák azért nem fognak tobzódni). Alanis Morissette a 90-es évek nagy neve, és pont időben, még ’99-ben összegezte is egy élő-akusztikus albummal az addigi életművét. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, sikerült is kiválogatni a legjobb dalokat (Ironic, You Learn, Head Over Feet), és kicsit más köntösbe bújtatva megszólaltatni. Talán ilyen formában még jobban látszik/érződik, mennyire jó hangú énekesnőről van szó. Amúgy összesen 14 ember zenél az albumon, szóval azért nem szerénykedték el a dalok megszólaltatását. De hát nagy presztízs volt annak idején az MTV által fémjelezett unplugged albumsorozatban részt venni, főleg, hogy a Nirvana hatalmasat alkotott ebben a műfajban (is). Ma meg már MTV se nagyon van, helyesebben valóságshow-adóvá silányult. Hát, ez van, nosztalgiázzunk kicsit a csodás kilencvenes évekkel!

Ha csak egy számra van időd: You Learn