Dönci

Az instrumentális nagyzenekari darabokról mindig egy kicsit nehezebb írni, mert nem hivatkozhatunk arra, mennyire jó/rossz a szöveg. Sőt, sokkal kevesebbszer ajánlható valami bulikba vagy a táncparkettre is. Mindenesetre elvitathatatlan John Williamstől, hogy tud hangulatos és klasszikus dallamokat szerezni. A londoni szimfonikusok pedig gondoskodnak a tökéletes megvalósításról. Bevallom, a főcímzenét kivéve egyik dallam sem ismerős a filmből, de gyakorlatilag az összes tetszik, hiszen mindegyikben erő, szépség, monumentalitás vagy mindezek kombinációja fedezhető fel. Az egyszeri popzenékhez szokottaknak (mint amilyen sokszor én vagyok), az utolsó dalt választanám, az áll a legközelebb a rádiókhoz. :)

Ha csak egy számra van időd: Augie's Great Municipal Band and End Credits

Lepa

Egy újabb klasszikus filmzene következik. A Star Wars zenéjét mindenki ismeri, de talán az intrót leszámítva azért vannak olyan dallamok itt, amelyeket ritkán hallunk, hiszen az első epizód nem tartozik a legnépszerűbbek közé. Pedig a zenéje alapján lehetne akár az is: a Duel of the Fates egyszerűen hátborzongató, az egyik legjobb férfikórusos darab, amit ismerek, és az album egyértelmű csúcspontja. De vannak itt további klasszikusok is: Anakin témája, az érkezés a Tatooine-ra, a Panaka and the Queen’s Proterctors, a Queen Amidala and the Naboo Palace... Az pedig hab a tortán, hogy egyenesen a Londoni Szimfonikus Zenekar előadásában hallhatjuk a felvételt, korunk egyik legnagyobb (film)zeneszerzőjének saját vezényletében. Ha a film is akkora igényességgel készült volna el, mint a zenéje, akkor nem Jar-Jar-poénokon röhögne azóta is a fél internet.

Ha csak egy számra van időd: Duel of the Fates