Lepa

Bár az ismertség relatív, de azért John Williamshez és a londoni szimfonikusokhoz képest mindenképpen kevésbé ismert zenészeket hallhatunk ma. A borító alapján valahogy már sejthető, hogy zúzásról van szó – mégpedig metalcore-ról, azonban olyan stíluskavalkád szövi át, hogy az előtt le a kalappal! A skától a népzenei motívumokig (fuvoláig) minden van itt, a System of a Downt idézi az ötletesség és az a könnyedség, amellyel váltogat a műfajok között. Nekem azok a számok tetszenek legjobban, ahol összevissza keverednek a hatások: ilyen pl. az SOS from the SOS. Amúgy 3 testvér, Joel, Tim és Adam Parent alkotja a zenekart (szóval a három testvér három szülő is egyben, hehe). Érdekes formáció, ismerkedjen meg velük mindenki, aki kicsit is nyitott a keményebb műfajokra.

Ha csak egy számra van időd: SOS from the SOS

Dönci

Amikor testvérzenekarról beszél az ember, nem feltétlenül arra gondol, hogy 3 testvér alapít egy (nu-)metal zenekart, hogy leszakítsák a hallgatók fejét. A kanadai tesók első lemeze olyan stíluskavalkáddal bír, hogy a System of a Down-rajnongók is megirigyelnék. Már a dalcímek is zavarba ejtők sokszor (Defacating What's Left of Our Child; Hit by a Cement Mixer; Out of Tampons stb.), amire rápakolnak a zenei váltások is, hiszen sosem tudja a hallgató, melyik pillanatban mi következik, sőt az énekhang is követi ezeket: van hörgés, nyávogás és éneklés is (akár 10 másodpercen belül is). Külön bónuszpont jár nekik a gitárral morzézásért az SOS from the SOS-ben és a fúvósokért a Pure Sketch-ben. Egyébként méltánytalanul kevesen hallgatják őket ahhoz képest, hogy mennyire jók. Remélhetőleg az olvasók közül is rákapnak páran erre a bandára.

Ha csak egy számra van időd: Pure Sketch