Lepa

KT Tunstall a visszatérő női előadók egyike a listánkon, ez az albuma pedig se nem új, se nem túl régi, se nem első, se nem utolsó: mondhatni, egy átlagos sorlemez. És bár sokszor tényleg átlagos, lötyögős (gitározós) popzenét tartalmaz, igazából a jó értelemben lötyögős – olyan, amint sokáig lehet hallgatni anélkül, hogy megunnánk vagy zavarna, például autózás, teraszon kávézás vagy kajálás közben, de a hangszereléshez képest van benne egy csomó energia is, szóval akár sportoláshoz is jó lehet. Az energia itt nem a hangszerekből jön, hanem Kate énekhangjából, ami gyakorlatilag tökéletes, és nagy beleélésről tanúskodik. Amúgy a dallamokba se lehet belekötni, elég slágeresek, nem is értem, hogy miért nem ugyanakkora sztár ő, mint mondjuk Ed Sheeran például. A mai nap a popzene kedvelőinek kedvez, de igényes popzenéről beszélünk, szóval bárkinek bejöhet. (Érdekes módon nekem sokszor a legalacsonyabb hallgatottságú számok tetszenek legjobban, pl. a Beauty of Uncertainty tök jó, de nem azt ajánlom az olvasóknak.)

Ha csak egy számra van időd: If Only

Dönci

KT Tunstall az első lemezéhez képest sokkal lendületesebb dalokkal rukkolt elő pár évvel később. Habár a stílus maradt a folkos, countrys gitárpop mezsgyéjén, a fátyolos énekhang és a jó dalszövegek megtették a magukét. És persze a slágerek sem maradtak el: sőt, szinte csak az van a korongon. A rádiók legnagyobb barátai persze a Hold On, az If Only és a Saving My Face voltak. Ez utóbbi szerintem bármelyik zenekarnak dicsőségére vált volna. A teljes albumot érdemes végighallgatni, mert egyik dalba se lehet nagyon belekötni, viszont a Saving My Face foglalja össze a hangulatot legjobban (szerintem).

Ha csak egy számra van időd: Saving My Face