Lepa

Frenk se egy első vonalas előadó ismertség szempontjából, de már a korábban tárgyalt albumánál leírtam, hogy sokkal nagyobb népszerűségnek kellene örvendenie tehetség alapján: a dalok változatosak, zeneileg nagyon jó összerakottak, szövegileg is ötletesek, és úgy alapjában véve jó egyensúlyban van a szórakoztatás és a mondanivaló. De hát egy országnak nem lehet akármennyi híres alternatív előadója, és ő azért inkább alter, mint pop, bármennyire is rádióbarát pusztán zenei szempontból. A kezdő Blaha vagányságától az Öreg földút lágy, balladisztikus hömpölygéséig sok minden előfordul a lemezen, szóval javasolt az ismerkedés mindenkinek, aki szereti a magyar előadókat. Viszont pont emiatt nehéz egy számot választani, ami igazán jellemezné az albumot – nem is sikerült.

Ha csak egy számra van időd: Ember és tenger

Dönci

Frenk ismét visszatér a listánkra, és nem azért, mert szinte az összes hangszeren ő játszott ezen az albumon. Hanem mert ezúttal nem (csak) a nagyváros éjszakai életéről írt számokkal jön (bár a nyitó Blaha tökéletesen illene abba a koncepcióba), sokkal inkább egy életszakasz zenei összefoglalásával. Az album legnagyobb slágere a Nyitott szemmel, ami zeneileg talán a legegyszerűbb, de szövegileg talán tényleg a legmélyebb. Arra szerintem bárki büszke lehetne. Egyébként akármennyire is ingadozik a zenei hangulat a bulizós és a lassabb között, a szövegek egyik része sem kifejezetten pozitív. A Vaj és méz zongorájánál szomorúbbat keveset hallani. Aki szereti a minőségi alternatív zenét jó szövegekkel (és a versfeldolgozásokat, mint a Lecsuklik minden pilla most), annak a teljes lemezt ajánlom, a többieknek pedig a Nyitott szemmelt.

Ha csak egy számra van időd: Nyitott szemmel