Lepa

Egy másik élő albummal folytatjuk. Ahogy már sokszor elmondtam, a (jó) koncertfelvételeknek az az előnye, hogy 1) egyfajta best ofként is működnek; 2) szerencsés esetben kicsit máshogyan is hallhatunk pár számot, mint az eredeti felvételen; 3) a közönség ovációja segít abban, hogy felpörögjünk a zenehallgatástól. E három pont közül a tegnapiban talán az ováció volt a legerősebb, ma pedig a best of-jelleg: gyarkolatilag slágerparádé az album oda-vissza. Morrisseynek sok albuma van szólóban is, meg a Smiths-szel is. Igen termékeny dalszerző, és ezen a koncerten át is jön, hogy nem tucatzenét ont magából: minden dalnak van saját karaktere, hangulata és nem utolsósorban modnanivalója is. Aki nem ismeri az előadót túl nagy mélységekben, annak kiváló bevezetés, aki pedig ismeri, annak egy kellemes élő élmény addig is, amíg nem turnézik erre.

Ha csak egy számra van időd: First of the Gang to Die

Dönci

Morrissey körül is elég nagy személykultusz alakult ki, hiszen a The Smiths eleve az egyik legnépszerűbb alternatív zenekar volt a '80-as években, Mozzie bácsi pedig azóta is folyamatosan jelentet meg új lemezeket és turnézik. Ez a 2004-es felvétel összefoglalja az életművét az anyazekekartól kezdve a legnagyobb önálló slágereiig. A jellegzetes nyávogós énekhang és a gitáralapú muzsika meghozza a hatását, bár a közönséggel (jellemzően) kevés kommunikáció és az énekeltetés elhagyása tükrözi azt a fajta hidegséget, ami természetesen árad Morrisseyből. Azoknak javaslom a teljes albumot, akik szerették a The Smithst, és bírják a kicsit arrogáns előadásmódot. A többieknek (aljas módon) egy Patti Smith-feldolgozást javaslok.

Ha csak egy számra van időd: Redondo Beach