Dönci

A 30Y a Városember idejére már bőven kedvelt és ismert zenekarnak számított. Ekkor még Gradvolt Endre gitározott, ez volt az utolsó nagylemez, amin szerepelt, utána átvándorolt a dizájnokhoz, ha jól tudom. Sok minden van ezen a korongon a Hobo-motívumoktól (Kövér disznók) a Cseh Tamás emlékére írt Bereményi-szövegekig (Jó január hercege), és működik is mind a 40 percben. Jó arányban szerepelnek a slágerek, de igazából a zenekart pártolók számára valószínűleg nincs különbség a tömegek által ismert és nem ismert dalok között, mert a stílus, Beck Zoli hangja és a lendület egységgé kovácsolja a számokat. Pont ezért nehéz egyet választani, mert midnegyik kitűnő, és valahol mindegyik jól jellemzi a hangulatot, hiszen lehet keserédes, mint az Ásító, vad, mint az Ablakból néz, szuggesztív, mint a Városember. Ma egy kevésbé ismert nyer.

Ha csak egy számra van időd: Ásító

Lepa

A korábban tárgyalt Semmi szédítő magasság albumhoz képest itt már sokkal kidolgozottabb a hangzás, és elég bátran használja az elektronikát is a zenekar, kicsit hangsúlyosabbak az effektek. Ennek ellenére „tipikus” 30Y-t kapunk: azaz kicsit depis/életunt, kicsit elvont, sokszor mélabús, de mindig nagyon költői szövegekkel operáló egyetemi altert. Ha már tegnap a Placebót hallgattuk, érdemes megemlíteni a zenekar szerintem tagadhatatlan hatását „Y-ékra”. A legismertebb sláger a rádiós szereplése révén talán a Néz, de van itt sok más értékes darab is, elég akár a rögtön utána következő Riadt háziállatokat (-ot?) vagy a címadót említenem. Odafigyelős hallgatásra javasolt album szövegi és zenei okokból is.

Ha csak egy számra van időd: Riadt háziállatok