Dönci

Alanis is visszatérő vendégünk. A negyedik lemezén pedig igazi slágerparádét hozott össze. 10 dal, 40 perc, mindegyik fogyasztható, kellemes, jó szövegű. Azért külön pluszpont jár, hogy a nyitó Eight Easy Stepsben a félsorok is értelmesek magukban a refrén belépése előtt, így koncerten is tökre előadható háttérvokál nélkül. Gyakorlatilag minden dal rádióbarát (és vicces, hogy az egyetlen káromkodás pont a legnagyobb slágerbe, az Everythingbe került, ami egyébként egy egészen kiváló szerelmes dal). A keleti motívumok is megfelelő arányban szerepelnek, úgyhogy jó szívvel ajánlom bárkinek. Aki viszont nincs oda feltétlenül a női énekesekért, vagy nem tetszik neki a stílus, adjon egy esélyt a címadónak, mert ott kövér riffek vannak a háttérben.

Ha csak egy számra van időd: So-Called Chaos

Lepa

Ismét egy visszatérő versenyző, ezúttal a női mezőnyben. Szerencsére ő se folyton ugyanazt nyomatja, hanem képes megújulni – ezen az albumon például rögtön a nyitó Eight Easy Steps új színvilágot visz Alanis palettájára. A dalok amúgy elég lendületesek és sodróak, valamint változatosak is, így nem unjuk el őket, ami popzenénél nagyon fontos tényező. A hangszerelés meg szinte tökéletes, minden nagyon szépen hallatszik és egyensúlyban van. Bár vannak furcsa, kísérletezős (vagy legalábbis kevésbé hallgatóbarát) megoldások, pl. a címadó számban, azért a lemez nagy része fogyasztható popzene, így olyan alkalmakra javaslom, amikor az ember ilyeneket szokott hallgatni.

Ha csak egy számra van időd: Eight Easy Steps