Lepa

Továbbra is a női mezőnyt erősítjük a listán, ezúttal viszont az énekes-dalszerzői műfajban, de nem a gitározósban, hanem a zongorázósban. És ha női énekes-zongorista, akkor ki más, mint Tori Amos? (Na jó, ott van még Regina Spektor is…) A nyitó Bliss egyébként egész kesztyűs kézzel bánik a hallgatóval, viszonylag könnyen befogadható a dallama, ami nem mindig jellemző a művésznőre. A hangzása pedig jó modern, főleg a dobok szólnak nagyon elektronikusan, az egésznek adva némi popzenei élt (mármint szűk értelemben). A Juarez tovább kísérletezik az effektekkel, kicsit szinte már drum n’ bassbe megy át néha, de a szokásos, fátyolos női énekkel fűszerezve, és hasonlóan elszállós az első lemez központi és leghosszabb darabja, a bizarr Datura is. Végig eléggé alaposan meghangszerelt, szinte nagyzenekari hangzású nóták követik egymást, és sokféle hangulatot bejár az album, csak a tempó marad viszonylag kiegyensúlyozott (értsd: lassú). Nehéz egyet ajánlani az előadó nem ismerőinek; akik ismerik, azok meg úgyis tudják, milyen sok arca van. A Josephine és a 1000 Oceans egyszerre szépek és könnyedek, valamit könnyebben befogadhatóak, így ezeket ajánlom azon sietős olvasóinknak, akiknek nincs 2 órája. (A második lemez élő felvétel egy csomó Amos-slágerrel, de azokról lesz még bőven szó.)

Ha csak egy számra van időd: Josephine

Dönci

Tori Amos az a női énekes, akinek a fő hangszere a zongora, bár valószínűleg ilyen hangterjedelemmel és énektechnikával arra se lenne szüksége. Viszont így, hogy zongorán születnek a dalok, és ő adja elő őket, sokkal autentikusabbnak hat, és még inkább ki tudja használni a csúsztatásokat, tempóváltásokat is. Ez egy érdekes koncepciójú dupla album: az első fele egy stúdiólemez, a második pedig egy „extra” koncertalbum, ami összegzi az addigi munkásságát. A (hallgatás napjáig) legfrissebb Native Invader című albumig talán ez a leginkább „elvont” lemeze az énekesnőnek. Az olyan dalok, mint a Juarez, a Suede és a Datura kellőképpen elmélyülős, pszichedelikus hangulatot idéznek, míg a slágerek, mint a Concertina, a Bliss vagy a fájdalmasan gyönyörű 1000 Oceans feloldják ezeket valamelyest. Igazából azoknak javaslom ezt a lemezt, akik néha szeretnek kimozdulni a zenei komfortzónájukból, mert a sokféle zenei hatás, ami ezen a korongon megjelenik, elképesztő változatosságot nyújt. Aki viszont ismerkedne a hölgy munkásságával, annak a koncertlemezt ajánlom teljes egészében.

Ha csak egy számra van időd: 1000 Oceans