Dönci

Az Amorf Ördögök mindig egy furcsa hangzású zenekar volt. Amikor saját maguk kacatpopként definiálták a stílust, úgy voltam vele, hogy igazuk van. Nem nagyon lehet őket se hova tenni zeneileg: a népzenén és a sramlin át a trip hopon és a klasszikus tánczenéken (keringő, tangó) keresztül a jazzen, a sanzonon és a blueson át egészen messzire jutnak. Ez főleg Tövisházi Ambrus egyéni látásmódját dicséri. Szóval inkább kacatpop, mint nem. Tariska Szabi szövegei pedig egészen szokatlan képekkel dolgoznak („a két remixkirály: Bartók és Kodály”; „menjünk a Holdra fel, van egy út oda, a Tej” stb.), így nem csak zeneileg, hanem mondanivalójában is egyéni stílust képviselt. Péterfy Bori selymes hangja Szabi és Ambrus legtöbbször szavaló énektechnikájával kitűnő kombináció a szórakozáshoz. A teljes lemezt azoknak ajánlom, akik szeretik a szövegcentrikus dalokat, amik teljesen egyéni zenei megoldásokat hordoznak.

Ha csak egy számra van időd: Látom magam a poharamba'

Lepa

Péterfy Bori „saját” zenekarát már kielemeztük, most pedig az eredeti bandáját, ráadásul (hangzás szempontjából) egy igazi big bandet hallgatunk, amely teljesen behatárolhatatlan stílusban mozog. Persze tágabb értelemben akár a popba, akár az alterbe be lehet szuszakolni, de igazából rengeteg világzenei (európai és azon kívüli) hatást is mutat, a tangós és egyéb nem-négynegyedes ritmusok, valamint a váltogatott férfi és női ének pedig még változatosabbá és egyedibbé teszik. Ahogy az lenni szokott a magyar alterben, előfordulnak számok, amik a szöveg nélkül nem ütnének túl nagyot (pl. Tengerparti homokvár), viszont az ügyes és játékos szövegezés végig érdekfeszítővé teszi a lemezt. Bulialapozónak viszont nem ajánlom, inkább odafigyelős hallgatásra, például hosszú vonatozásokkor.

Ha csak egy számra van időd: Vedd fel a legjobb ruhád