Lepa

Vicces ez az album, mert ha nem létezne a Mule Variations, akkor szerintem ez lenne az: itt már megtalálható minden daltípus, ami azon a híres-hírhedt lemezen is. Mégis valahogy kevésbé népszerű vagy ismert. Pedig szinte egytől-egyig párosíthatók a számok: pl. ami itt az Ocean, az ott a What’s He Building in There? – de persze nem önismétlésről beszélek, hanem arról, hogy ezt a vonalat tökéletesítette tovább „Tomvéc” a későbbiekben. Minden szám szerethető, és minden szám egy kicsit más, elsőre felismerhető – ami nagy szó egy 16 trackes, majd’ egyórás lemez esetén. A Waits-rajongók úgyis velünk hallgatják az egészet (remélem), az őt nem ismerőknek viszont kegyetlen nehéz reprezentatív számot választani. Záró nótát már rég választottam, most lehetne akár az is, de maradok a másik kedvencemnél, a Who Are Younál.

Ha csak egy számra van időd: Who Are You

Dönci

És ha tegnap Amorf Ördögök volt, nyilván Tom Waits is hatott rájuk kellőképpen. A Bone Machine is ugyanolyan valószerűtlen hangszerelésekkel bír sokszor, mint Waits bácsi szinte minden lemeze. Ennek az albumnak a két legnagyobb slágere a Goin' Out West és az I Don't Wanna Grow Up. Ez utóbbit a Ramones is feldolgozta, és ha őszinték akarunk lenni, nekik jobban is áll. Ugyanakkor nem csak ezért a két felvételért érdemes feltenni ezt a korongot. A The Earth Died Screaming őrülete, a Who Are You gyönyörű folkja, a Jesus Gonna Be Here pöszén előadott éneke, a Black Wing kísérteties hangulata vagy a That Feel balladája önmagukért beszélnek. Mivel rengeteg különböző hangulat váltakozik a korongon, én most választok egyet a világ végéről.

Ha csak egy számra van időd: The Earth Died Screaming