Lepa

Egy csendes, de semmiképp sem lagymatag, nagyrészt akusztikus albummal állunk szemben, de egyáltalán nincs lekorlátozva a hangzás a gitárra: vannak itt orgonahangok, zongorahangok, basszus és persze ütősök is. Csak nincs túltolva a keménykedés. A szomorkás hangulat átível az egész lemezen, így nehéz igazán slágernek nevezhető nótát találni rajta (amennyiben úgy gondoljuk, hogy egy sláger vidám, vagy legalábbis nem szomorít el). A Neko Case-t is fícsöringelő szám, a Sing Me to Sleep és a záró Moonshine azért talán beleillik ebbe a kategóriába. Merengéshez ajánlott album, de ha éppen nem merengsz, és elkezded hallgatni, úgyis fogsz!

Ha csak egy számra van időd: Sing Me to Sleep

Dönci

Fran Healy a Travisen kívül is próbálta megvalósítani saját ötleteit, amik elég jól sikerültek, bár nem érzek különbséget az anyazenekari és a szólóprodukció között. Talán annyiban más, hogy többször dominálnak az akusztikus hangszerek, de még így is simán lehetett volna ebből egy Travis-album. A dalok kellőképpen slágeresek (Buttercups; Holiday; As It Comes), mégis eléggé szokatlan hangszerelési megoldások vannak néha (In the Morning; As It Comes; Sing Me to Sleep). Érdekesség, hogy az As It Comes basszusait Paul McCartney játszotta fel, mert annak idején Fran javasolta neki, hogy a Chaos and Creation in the Backyard lemez összes hangszerén ő játsszon, és ezt olyan jó ötletnek találta McCartney, hogy meg is valósította. Bármikor jól eshet hallgatni ezt a lemezt, szóval nyugodtan próbálkozzon vele bárki.

Ha csak egy számra van időd: As It Comes