Lepa

Fogalmam sincs, hány fős csapat áll Robbie Williams „szólóalbumai” mögött, de a hangzásból és a számok profi összerakásából ítélve nem kicsi. A kezdő négyes – a tényleg kicsit különleges, nekem valamiért grunge-os életérzést hordozó How Peculiar, a mindenki által ismert Feel, a ska/reggae hatásokat is mutató Something Beautiful és a lényegében power-pop Monsoon – mind azt mutatja, hogy nem túlságosan akart egy stílusba behatárolódni Vilmosfi Robi (és csapata). Küldetés teljesítve: egy mindenki által fogyasztható, sokoldalú, változatos poplemez jött létre, ugyanakkor a popolás biztonságos komfortzónájából egy pillanatra se lép ki. Az ambiciózus, monumentális Love Somebody pedig akár Queen is lehetne, és nemcsak a szövege miatt (Somebody to Love), szerintem szándékos tisztelgés, és biztos vagyok benne, hogy nagy példaképe Robbie bácsinak. Összességében igényes pop, de színtiszta pop az album, így kemény underground arcoknak nem ajánlom, mindenki más találhat rajta nekik tetszőt.

Ha csak egy számra van időd: Love Somebody

Dönci

Robbie Williamsről az is hallott már, aki soha nem akart. Például erről az albumról is a Feel akkora világsláger, hogy ihaj. De nem (csak) ezért került a listánkra. Egyszerűen olyan eklektikus ez az album, annyi stílus ötvöződik rajta a britpotól (How Peculiar; Song 3) a soulon (Revolution) és a powerpopon (Handsome Man) át a spanyolos motívumokkal terhelt tánczenéig (Me and My Monkey), ráadásul annyira jó és önironikus szövegek vannak (Monsoon; Come Undone; Handsome Man), hogy nehéz lett volna lehagyni egy 500-as listáról. Aki csak a slágereit ismeri Robbie-nak, az valószínűleg eléggé meglepődik majd, ha végighallgatja ezt a korongot.

Ha csak egy számra van időd: Me and My Monkey