Lepa
Lehet, hogy páran úgy érzik, kicsit sok skatepunk van a listánkon. És bár azzal egyetértek, hogy sok, de sose lehet „túl” sok. Mindenesetre élő album nem nagyon volt/lesz köztük, leszámítva ezt, ami egy csodás koncertfelvétel a No Use fénykorából (az ezredfordulóról). Egy-két szám azért ráfért volna az ezt követő Hard Rock Bottom albumról, de hát ne legyünk telhetetlenek: a setlist így is slágerparádé, az Invincible, a Coming Too Close, a Chasing Rainbows és az On the Outside kezdő négyese gyakorlatilag tökéletes képet fest a zenekar erősségeiről: zúznak, de nagyon slágeresek és dallamosak mellette, az On the Outside ráadásul női vokállal megtámogatva szakítja le a fejünket, és szerintem jobban sikerült, mint az albumverzió (főleg, hogy nem elhalkulással ér véget, hanem szólóval). Amúgy a figyelmes olvasó-hallgatók észrevehették, hogy tegnap 4 számot is hallhattunk ezek közül, csak azokat az énekes-gitáros Tonly Sly akusztikus, csendes-ülős átdolgozásában. Aki szereti az energikus pankkoncerteket, annak ez kötelező felvétel, a hangzás és a hangulat is tökéletes, a zenekar meg hihetetlenül pontos annak ellenére, hogy a számok nagy részében hipergyors dobolás szolgáltatja az alapot a fülbemászó (de a zenekarhoz hűen sokszor elég szomorkás, mollos hangvételű) dallamokhoz.
Ha csak egy számra van időd: On the Outside
Dönci
Az élő felvételek mindig varázslatosak. Főleg, mert a zenekar is külön próbál kitenni magáért, és ha közlik a közönséggel, hogy felveszik, ők is igyekeznek mindent megtenni a jó felvétel érdekében. És akkor az intrót le is tudtuk. :) De hogy biztos legyen a zenekar a dolgában, a későn jövők kedvéért a harmadik szám után is elismétlik ezt. Az Invincible tökéletes nyitány. Tökös, dallamos, kemény, slágeres: vagyis minden benne van, ami a a zenekar védjegye. Gyakorlatilag slágerparádét kapunk, hiszen egymást követik a pár akkordos 2-3 percesek. A vokálok pedig olyan csodálatosak (pl. On the Outside; Room 19), hogy nehéz lesz nem rákapni a számok ízére. A Redemption Song pedig (ha jól számolom) harmadszor szerepel a listánkon különböző előadóktól különböző formában. A teljes albumot azoknak ajánlanám, akik úgy bírják ezt a stílust, mint mi. A többieknek meg szóljon az Invincible.
Ha csak egy számra van időd: Invincible
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal