Dönci

Akiket az elmúlt pár nap punklemezei elriasztottak, most egy kicsit fellélegezhetnek. Nem elég, hogy női énekre váltunk, de több stíluson át kalandozunk vele, és ebből egyik stílus sem punk. A zenei alapokat legtöbbször a zongora szolgáltatja, de rengeteg dal zenekarra hangszerelt, és sokféle effekttel megáldott, így gyakorlatilag ki vagyunk szolgáltatva Tori kényének-kedvének, hogy mikor szétfolyós (Black-Dove), mikor diszkós (Raspberry Swirl), mikor egyszerű és szép (Playboy Mommy), sőt van, hgy a bólogatós gitárpop is felüti a fejét (She's Your Cocaine) a trip hop (Hotel) mellett. Az affektálás az énekben szintén a hölgy sajátja, ami meglehetősen kellemes fűszerezést ad a számoknak. A szövegek pedig sok mindenről szólnak az abortusztól kezdve (Iieee) Jackie Kennedy személyén át a nőiességről (Jackie's Strength). A teljes lemezt azoknak ajnálanám, akik szeretik a lejátszási listákat, mert ez a korong elég vegyes ahhoz hogy annak lehessen felfogni.

Ha csak egy számra van időd: She's Your Cocaine

Lepa

A duplázások napjait éljük, és Tori Amos is azon duplázók közül való, akik nem utoljára szerepelnek nálunk. Ahhoz képest, hogy sokak fejében egy „sima” zongorista-énekesként szerepel, ezek a számok nagyon is meg vannak hangszerelve, vannak itt ütősök, effektek és vonós meg pengetős hangszerek is. De például a Raspberry Swirl ütemei bármelyik diszkószámba beleférnének, szinte már technósak. Utána nagy konrasztot nyújt a „szimfonikus ballada”, a Jackie’s Strength szépsége. Szóval nagyon nehéz Tori nénit beskatulyázni bármilyen stílusba, nem is próbálkoznék vele. Ahogy legtöbbször, most is belengi a lemezt egyfajta sejtelmes, sokszor negatív érzéseket sugárzó hangulat, ami miatt nem lehet hátradőlve élvezni a háttérben – sokkal inkább odafigyelős hallgatást igényel a viszonylag csendes megszólalás ellenére.

Ha csak egy számra van időd: Black-Dove (January)