Dönci

A Morning Glory egy elég változatos punkzenekar, annyira, hogy főleg az attitűd miatt lehet punknak nevezni őket. Jó kiállásokkal dolgoznak, és eléggé erős az énekteljesítmény úgy általában. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy ők a punk System of a Downja, hiszen nem csak a punkból, de a countryból, az americanából és a metalból is ugyanúgy szemezgetnek (akár egy dalon belül is). A címadó darab viszont szinte himnikus stadionrockká növi ki magát. Egyszerűen felsorolni is nehéz, hány különböző hatásra játszanak rá ezen a korongon. Utoljára ennyi stílus a The Clash Sandinista! című lemezére fért fel (csak nem ilyen igényességgel, mert ott kicsit túl lett tolva minden érzéseim szerint). A Touch pedig a The Cure Faith című lezemére is ráférhetett volna. Egy biztos, aki szereti a változatos rockzenét, annak kötelező a teljes lemez (de legalább a Born to December), a többieknek pedig (ahogy a tegnapi lemeznél is tettem) a címadót javaslom ismerkedésnek.

Ha csak egy számra van időd: Poets Were My Heroes

Lepa

A Morning Glory az egyik kedvenc ismeretlen punkbandám. Az énekes-dalszerző Ezra Kire 2017-es szólóalbumát már hallhattuk, egyébként ő a New York-i foglaltházas-csövespunk színtér legendás zenekarából, a Leftover Crackből vált ki, és először mindent maga csinált ezen az új néven, de aztán sikerült társakat találnia a Morning Gloryba. A Poets Were My Heroes az első igazán kidolgozott albuma, és mutatja a dalszerzői ambícióit: már itt is van zongora, vonósok, furcsa zenei megoldások (lásd a címadó számban például), együtténeklős refrének (lásd: Quemar las Fronteras, Patiently) na meg az egész életművét átszövő, hosszú óózások, hejjhejjezések és jejejezések. Kicsit sajnos garázsos a hangzás, és Ezra énekhangját is szokni kell, de érdemesebb ehelyett a dalok szerkezetére és dallamára figyelni, és nagyon szórakoztató lesz az album. A szövegvilág is nagyon emberközeli: tudni kell Kire-ről, hogy heroinfüggőségből tért vissza az „élők közé”, így nagyon sok dala a megküzdésről és élet-halál harcokról szól, egy-egy sora nagyon tud ütni („Bármit meg tudnék tenni / ha tiszta tudnék lenni”; „Bébi, gondoskodj rólam / Egy roncs vagyok, amint láthatod / Itt fogok aludni az ajtód előtt / Amíg ledobod a kulcsot”). És akkor még nem is említettem a „majdnem záró”, hatperces minioperát, a Born to Decembert, annak is zseniális a felépítése, az íve és a szövege is. Egyszerre szól a különcségről és kitaszítottságról, a szerelemről és a drogfüggőségről, az egészet pedig a decemberi születésnap tematikájára húzza fel. Az igazi punkínyenceknek egy szövegre odafigyelős végighallgatást javaslok, a „stílusidegen” olvasóink hallgassanak bele a legalább a címadóba, a Quemar-ba, a Patienly-be, a Life’s a Long Revenge-be… na meg persze a Born to Decembert se hagyják ki. Annak ráadásul van egy vicces klipje is.

 Ha csak egy számra van időd: Born to December