Dönci

A Wilco szerepelt már a Rolling Stone listáján is, hiszen sokak számára hivatkozási alap nagyon sok daluk/lemezük. És érthető, hogy miért: mert kicsit bennük van Dylan, kicsit bennük van Springsteen és mindaz az amerikai életérzés, amit ők ketten közvetítenek. Amikor felteszi valaki ezt az alumot, egyből kedve támad a végtelen sivatagi úton autózni (aminél amerikaibb életérzést magyarként el se tudok képzelni). Műfajilag a legközelebb talán a country vagy az americana állna, viszont mindegyik legjavát ötvözi. Az amerikai zenei hagyományok rajongóinak kötelező album, az egyszámosoknak viszont a Blue Eyed Soul bejöhet.

Ha csak egy számra van időd: Blue Eyed Soul

Lepa

Ez a Wilco legelső albuma, szóval nyugodtan tekinthetjük egy lassan huszonöt éves sikertörténet kezdetének. Igaz, azóta született több népszerűbb albumuk (a Yankee Hotel Foxtrot például szerepelt a Rolling Stone 500 legjobbja között is), de egyrészt ez nemcsak debütnek nagyon erős lemez, másrészt meg olyan, mintha mindig is tudta volna a zenekar, hogy mit akar csinálni, semmiféle útkeresés nem érződik rajta. A kezdő három nóta (vagy például a Pick Up the Change is) mind nagyon nagy sláger, és valamiért nem zavar benne a countrys beütés, pedig az nem mindig szokott jól elsülni egy alternatív/rock műfajú zenekarnál. De hát a Wilcót pont ezért szeretjük, a vidéki íz és az amerikai lazaság tökéletes szintézise egy nagyon szimpatikus, affektálásoktól mentes énekhanggal megtámogatva.

Ha csak egy számra van időd: Passenger Side