Lepa

Már szerepelt nálunk ez az előadó, és fog is még, viszont ez az album kakukktojás az életműben: akusztikus is, koncertfelvétel is, ráadásul saját bevallásuk szerint az első ilyen bulijuk. Az viszont látszik, hogy készültek rá rendesen, és minden hangszer/zenész ugyanúgy ott van, és teszi a dolgát, csak nem zúznak a gitárok – így viszont sokkal jobban hallhatjuk az énekesnő, Skin hangját, és hogy mennyi lehetőség van benne. Egyértelműen ő viszi a hátán a zenekart amúgy is, de ilyen hangszerelésben még egyértelműbb, hogy mennyire tehetséges énekesnő, óriási hangterjedelemmel és sok különféle hangszínnel. A kevesebb zúzásért így bőven kárpótol minket az akusztikai élmény. Leginkább azoknak ajánlott a lemez, akik amúgy idegenkednének a keményebb műfajoktól (bár ők lehet, hogy már nem követik a blogunkat), viszont szeretik a sokoldalú, vagány női énekeseket.

Ha csak egy számra van időd: Charity 

Dönci

A Skunk Anansie-ről már említettem korábban, hogy jellemzően kétféle dalt írt: húzós-zúzósat, vagy visszafogottan mélázósat. Az akusztikus műsor arra is jó, hogy a húzósokat kicsit lecsupaszítsa, a visszafogottakat pedig (amiket ritkán játszanak) elővegye. Így felcsendülhetnek olyan számok is, mint az Infidelity vagy a 100 Ways to Be a Good Girl, ugyanakkor kiváló új köntöst kapnak az olyanok is, mint az I Will Break You vagy a My Ugly Boy. Egyébként jórészt slágerparádé az album, hiszen a Charlie Big Potatótól a Weaken át a Hedonismig minden felcsendül. Skin énekhangja gyakorlatilag végig tökéletes, és a hangulatot is pont jókor töri meg egy-két gyorsabb felvétel (I Believed in You; I Will Break You). Akik szeretik az akusztikus zenéket vagy a Skunk Anansie-t, azok mindenképp hallgassák végig a teljes lemezt, a többiek pedig az Infidelityt tegyék magukévá.

Ha csak egy számra van időd: Infidelity (Ony You)