Dönci

Tom McRae az az előadó, akinek nem sok életvidám dala van. Talán egy kezemen meg tudom számolni őket. Ráadásul kevés bulizós tempójú dala van. Szóval ezt sem ajánlom majd nagy mulatságok felvezetéséhez. A hallgatás napjáig ez az utolsó előtti lemeze, amelynél a borítóra rákerült egy zenekarnév is, viszont annyit nem változtak talán a számok szerkezetei, hogy ez indokolt legyen. Ugyanakkor tény, hogy a hangzás többször kaotikusabb a korábbi lemezekhez képest, illetve a nyitó The High Life-ban (ami az életmű egyik legerősebb darabja) sem a megszokott énektechnika köszönt minket. Egyébként sok gyöngyszemet rejt a korong, például az „If you send me to hell, Lord / Tell her all that I've said: / 'One last shot of whisky, / One last shot of lead'” nagyon erős versszak a Christmas Eve, 1943 végén. Az Expecting the Rain keringője meg kit ne venne meg magának. :) A We Are the Mark baljós vonósai pedig egészen filmzenés hatást keltenek. Próbálok olyan számot választani, ami csak erre az albumra jellemző (mert Tomról hallunk majd még később.)

Ha csak egy számra van időd: We Are the Mark

Lepa

Tom McRae sokszor felbukkan (majd) a blogunkon, kicsit talán túl is toltuk a szerepeltetését, de összességében tényleg egy nagyon szerethető zenészről és előadóról van szó, aki képes volt kilépni az énekes-dalszerzői lét csapdáiból (önismétlés, sablonok követése, unalmas hangszerelés stb.), és létrehozott magának egy saját, teljesen egyéni és jellegeztes zenei mikro-ökoszisztémát (ha nem is műfajt). Elég az első számot meghallgatni erről az albumról: a The High Life bőven túlmutat a szingör-szongvrájtörök ambícióin (főleg, hogy a hangszerelés is zenekari), mégis szokatlanul egyszemélyes a hangulata. Sokakban Tom Waits-t is megidézheti a hangszerelése. Vannak persze abszolút lecsupaszított számok is szokás szerint, ilyen például a „címadó” Let Me Grow Old with You csendes balladája. És ha már szóba jött az „egyszemélyesség”, hangulatilag elég depresszív és introvertált tud lenni Tamás bácsi, szóval borongós, ködös délelőttökön vagy esős estéken hallgassuk, lehetőleg egyedül (nehogy másokat is lehúzzunk).

Ha csak egy számra van időd: The High Life