2018. szeptember 17. 19:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

255. The Gaslight Anthem – Handwritten (2012)

handwritten-50552ca241a1c.jpg

Lepa

Ez a lemez a Gaslight Anthem talán valaha volt legnagyobb slágerével, a 45-tel (avagy helyesen ʺ45ʺ-val) kezdődik, utána pedig a címadó dal bizonyítja, hogy egyáltalán nem egy egyslágeres lemezről lesz szó. Végigvonul amúgy a keserédes hangulat még a leglendületesebb számokon is, és Brian Fallon jellegzetes hangja egységbe kovácsolja őket a lassú, balladisztikus dalokkal. Amúgy nem sok okosságot lehet írni a Gaslight Anthemről, ez tipikusan egy „valaki vagy nagyon szereti, vagy nem is érti, mitől lett népszerű” típusú zenekar. A szövegek szokás szerint tele vannak nosztalgiával és popkulturális utalásokkal, ráadásul a rekedt énekhang miatt úgy gondolhatjuk, hogy valami ötvenes ürgék zenélnek itt – furcsa belegondolni, hogy itt még mindig csak 32 éves volt a frontember, és a többiek is ezt a generációt (pont az enyémet) képviselik. Azért még annyit hozzátennék, hogy nem igazságos azzal vádolni a zenekart, hogy nem változott semmit: bár a dallamok nagyon egy síkon mozognak az egész életműben, de a számszerkezetek és a hangszerelés mind finomodnak, és ezen az albumon már sokkal inkább előtérbe kerülnek a klasszikus amerikai hatások (lásd: Too Much Blood; Biloxi Parish), mint a punkos rohanás, ami az első két albumot jellemezte.

Ha csak egy számra van időd: ʺ45ʺ

Dönci

Egy viszonylag kevéssé ismert (na jó, nem Tom McRae-sen kevéssé) zenekar elég erős produkciója kerül ma terítékre. Stílusában powerpopnak, britpopnak vagy alternatívnak csúfolnám, de igazából arról van szó, hogy van egy karakteres hangú énekes (a korábban már szóba került Brian Fallon), aki mellett zenél egy zenekar (általában gitárokkal). Ahogy annak idején is leírtam, a leginkább Springsteen utódjának tudom elképzelni őket, mert nagyon hozzák a roados életérzést (még akkor is, ha a countryhoz nem sok közük van). Hiába a legnagyobb sláger a nyitó dal, utána csak jobbak jönnek: a címadó zseniális, a Here Comes My Man sálálázása pedig mindenkibe beleég, aki meghallja. Az album egyetlen negatívuma talán, hogy top heavy, hiszen a Too Much Bloodtól kezdve közepes számok váltják az addig jókat.

Ha csak egy számra van időd: Handwritten

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr3314245425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása