Dönci

Gyaníthatóan az egy számon belül legtöbbször elhangzó Friday szó rekordere a dEUS, hiszen a (lemez) legnagyobb slágerében, a Suds & Sodában elhangzik vagy 100-szor. Ezzel a debütálóalbummal gyakorlatilag berobbant a belga zenekar az alternatív színre (és nem is nagyon tűnt el onnan, bár a népszerűségük zuhant valamelyest). Ahhoz képest amúgy, hogy mennyire kísérleti és zajos a hangzás (pl. a címadó, a Morticiachair), elég sok slágert kitermelt ez a korong (l.: a Via és a Hotellounge is teljesen befogadható és fantasztikus, a Jigsaw You pedig gyönyörű). A teljes lemezt azok figyelmébe ajánlom nagyon jó szívvel, akik szeretik a kísérletezős (néhol egészen pszichedelikus) hangzásvilágú rockzenét, mert azok eldobják az agyukat, ha eddig nem ismerték ezt az albumot. A többieknek pedig a Hotellounge-ot javaslom egyszeri fogyasztásra, mert abban nem sokan csalódtak még.

Ha csak egy számra van időd: Hotellounge (Be the Death of Me)

Lepa

Sok minden, nagyon sok minden belefér az „alternatív rock” kifejezésbe. A dEUS-t én ugyanis alapvetően alternatív rocknak kategorizálnám, de az első 3-4 szám meghallgatása után teljes képzavar alakulhat ki a hallgatóban, mert a RATM-féle rap-metaltól a művészi, jazzes és komolyzenei hatásokig minden előfordul. Debütáló albumnak ez pláne hihetetlenül erős, látszik, hogy majd szétrobban a zenekar a sok ötlettől, kísérleteznek és csaponganak ide-oda a műfajok között, egy pillanatra se lazítanak vagy unalmasodnak be. A Hotellounge c. sláger például már bőven a lemez második felén van, de még mindig teljesen érdekfeszítő (és az addig lemenő kevésbé ismert számok is). A csodás Great American Nude pedig szinte Tom Waits-t idézi. 1994 nagy év volt, sok meghatározó album jelent meg akkor, de valamiért a dEUS-t (biztos belga mivolta miatt) ki szokás felejteni a felsorolásból. Nem érdemes.

Ha csak egy számra van időd: Suds & Soda