Lepa

Nemrég hallgattuk a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét Ennio Morriconétól, most pedig ismét egy westernfilmzene következik, egy talán kevésbé ismert filmből. Viszont az lemez húzódalát, a Knockin’ on Heaven’s Doort szerintem kábé mindenki ismeri, ha nem is tudja, hogy eredetileg innen származik. Jómagam is prepubertáskorban ismertem meg a Guns n’ Roses értő tolmácsolásában (ahogy Palik László mondaná), és évekbe telt, míg megtudtam, hogy feldolgozás, aztán még további hosszú évekbe, mire megtudtam, hogy filmzene. Azért ezen a világszerte ismert számon kívül van itt bőven más értékes hallgatnivaló, az első szám valami hihetetlen nyugalmat és idillt sugároz (a maga 3 akkordjával), de amúgy sincs túlbonyolítva az egész, mégis nagyon szerethető az egész countrys-americanás hangulat. Elsősorban a tradicionális amerikai muzsika kedvelőinek ajánlott, de háttérbe bárkinek jó lehet. Mivel A mennyország kapuján kopogtatokot mindenki ismeri, így valamelyik Billy-számba tessék belehallgatni (van pár).

Ha csak egy számra van időd: Billy 1

Dönci

Dylan az egyik legnagyobb hatású alkotó, és többször szerepelt a Rolling Stone 500-as listáin is (joggal), azonban most egy sok ponton instrumentális filmzenét kapunk tőle. Sajnos a filmet (még) nem láttam, viszont tanúsítom, hogy a zenéje magával ragadó. A Knockin' on Heaven's Doort mindenki ismeri, de legalább annyira ismerni kéne a Final Theme című fuvolás gyöngyszemet is, hiszen (bár szövege nincs) annyira gyönyörűen komponált darab, hogy csak na. Ezért is esik arra a választásom ma. (Hiába, a westernek záródalai a legjobbak, ahogy láttuk/hallottuk nemrég a Volt egyszer egy vadnyugat kapcsán.)

Ha csak egy számra van időd: Final Theme