Dönci

Egy biztos: a Madness a világ legjobb skapop zenekara. Szerintem soha senki nem tett annyi slágert az asztalra, mint ők, mégis valahogy sosem voltak olyan népszerűek, mint Madonna. Ki érti ezt? Hiszen ritkák az ennél táncolhatóbb ritmusok és énekelhetőbb refrének, mint amik ezen a lemezen vannak. Sőt, a ritmusváltások is nagyszerű pillanatokban jönnek el (lásd: Blue Skinned Beast). Gyakorlatilag nincs olyan dal, amit jó szívvel lehagynék az albumról, ami már önmagában nagy teljesítmény. Ugyanakkor pont ezért nehéz egyet kiemelni. A Tomorrow's Just Another Day és az Our House világslágerek, azokat nagy valószínűséggel mindenki ismeri, így én a címadót javaslom.

Ha csak egy számra van időd: Rise and Fall

Lepa

Erről az albumról legtöbben az Our House c. számot ismerhetik, és előfordulhat, hogy mást nem nagyon (legalábbis ha nem annyira merültek el a zenekar teljes életművében). Pedig nagyon messze áll a lemez az „egyslágeres” kategóriától. Hiszen rögtön a nyító és címadó, vagy a Tomorrow’s Just Another Day is ott van a banda legjobb dalai között, ha nem is annyian ismerik ezeket, mint az említett nótát. A záró Madness (Is All in the Mind) jazzessége pedig egyszerűen zseniális. Ez már a negyedik albumuk volt, és érződik is rajta a kiforrottság: a hangzás tökéletes, a számok pont a megfelelő hosszúságúak, minden tökéletesen meg van komponálva, és persze itt már rég elköszöntek a kezdeti recepttől, azaz a ska alapokra épülő poptól. Persze aki ismeri a zenekart, az nem lesz meglepve a számok zenei struktúráján, mert azért alapjában véve továbbra is a jól megszokott Madnesst kapjuk – abból is a legjobbat.

Ha csak egy számra van időd: Our House