Lepa

Tegnap is Madness, ma is. Viszont tegnap sorlemezt hallgattunk, ma pedig élő albumot, méghozzá egy olyan koncert felvételét, amely hosszú idő után újra az eredeti zongoristát vonultatja fel a zenekar tagjai között. A felvétel egyébként óriási nézőszámú stadionkoncerteken (kettőn) készült, és ez nagyon is hallatszik: nemcsak a számok között lehengerlő a tömeg ovációja, tapsa és kiabálása, hanem a számok közben is hangosan együtt énekelnek a zenekarral, a legjobb részeket pedig külön is „megoválják”. Jó kis betekintést kaphatunk a Madness-koncertek hangulatába (őrületébe?). Ahhoz képest, hogy nem egy kemény rockzenekarról beszélünk, hihetetlen energiákat mozgósítanak. A számlista pedig igaz best of, szóval akár ismerkedő albumnak is megteszi. Aki az első számot végighallgatja, és nem kap ingerenciát a folytatás meghallgatására, az menthetetlen.

Ha csak egy számra van időd: One Step Beyond

Dönci

Valószínűleg a világ egyik legjobb koncertlemezéről beszélünk. A hangulat hallgatva is óriási, és gyakorlatilag az összes szám sláger. Egy nagyon ügyesen összeválogatott, nagyon jó koncepcióval rendelkező skapop album ez. Nincs olyan dal, amit szívesen lehagytam volna róla. Az összes dalból az sugárzik, hogy egy végtelenül profi zenekar nagyon jól érzi magát a színpadon, ettől pedig a közönség is feltöltődik, és ez az energia cirkulál köztük. Sajnálom, hogy nem lehettem ott eze(ke)n a koncerte(ke)n. De örülök, hogy bármikor újrahallgathatom a legjobb pillanatait. Ezt bármilyen bulialapozáshoz vagy folytatáshoz megfelelőnek tartom, úgyhogy javaslom, mindenki hallgassa végig, és bontson hozzá egy sört is. :) (Aki pedig megnézné, vásárolja meg az újrakiadást, mert ahhoz DVD is van – sajnos nem túl jó képminőséggel.)

Ha csak egy számra van időd: Wings of a Dove