Lepa

Manson úr jó pár albummal szerepel a listánkon, ez az ötödik talán úgy volna jellemezhető, hogy egyszerre hozza a megszokott vadságot és sötét hangulatot, ugyanakkor elég sokat kísérletezik egy elektronikusabb, szintialapú hangzással. A hagnem majdnem mindenhol e-moll (avatatlanok kedvéért: a legmélyebb akkord egy standard hangolású gitáron), és kevés vidámkodás fordul elő a lemezen. Ami egy kicsit partiképesebb szám, az az érdekes című Doll-Dagga Buzz-Buzz Ziggety-Zag, szóval azt ajánlom ismerkedésre, de a címadó ¾-es, keringős lüktetése is kellemes meglepetés a sok szabványos ütemű és – valljuk be – kicsit beszűkült szövegvilágú zúzás között.

Ha csak egy számra van időd: Doll-Dagga Buzz-Buzz Ziggety-Zag

Dönci

Ha már síró-rívó énekes-dalszerzőkkel volt dolgunk az utóbbi napokban, akkor ma a depresszív lélek másik végét, a dühösen arcul köpőt ismerjük meg. Marilyn Manson a „trilógia” után elkalandozott az indusztriális metal által megtestesíthető vásári komédiához. „Everything's been said before” – közli a lemez első sora, és valahol tényleg nem sok újdonság kerül elő az életműhöz képest. Viszont mindig más köntösbe öltöztetve ugyanaz, nagyon sokszor piac- és hallgatóképes lesz. És ez nem csak erre a zenekarra igaz. Mindenesetre egy végig szórakoztató, keményen riffelgető és trágár albumot kapunk. Szóval, akinek ez kenyere, ne fogja vissza magát, nyugodtan szánjon egy órát erre. A többiek pedig hallgassák meg a (s)AINT című opuszt.

Ha csak egy számra van időd: (s)AINT