Dönci

Az Offspring ezzel a lemezével és a Self Esteem című számával robbant be a köztudatba. Gyakorlatilag a Green Day Basket Case-ével egyidőben. Egymást váltották a slágerlistákon. A különbség annyi volt talán, hogy itt az Offspringben még több volt a kísérletezési hajlam (mint akkor a Green Dayben, és mint később a zenekaron belül). Így egy egészen kiváló, végig élvezhető punklemezt tettek az asztalra. De nemcsak a punkok élvezték. Talán a slágerek miatt ez az album is olyan, ami rá tudta húzni a feltörekvő fiatalságot a gitárzene megkedvelésére. A választottam ma legyen egy híres darab innen.

Ha csak egy számra van időd: Come Out and Play

Lepa

Ez egy klasszikus album: a Smash is a Dookie-robbanás évében jelent meg, és akkoriban folyamatosan a Green Dayjel egy lapon emlegették az Offspringet is – gyakorlatilag erre a két zenekarra épült a 90-es évek (pop-)punk reneszánsza. Érdekes azért, hogy bár az Offspring sokáig képes volt is tartani ezt a jelentős státuszt (legalább az Americana lemezig), de utána kemény lejtmenetnek indult, míg a Green Day megmaradt világraszóló népszerűségű zenekarnak. De visszatérve a lemezre, szerintem nagyon is megérdemelte a figyelmet: elvonatkoztatva attól, hogy kicsit Nirvana-hiánypótlásról is van szó (hiszen Kurt Cobaintől addigra már el kellett búcsúznunk), az album a grunge hatásai mellett mást is mutat: a punk lendületét és energiáját a húzós gitárriffekkel, valamint egy nagyon jellegzetes, magas, de erős hangú énekessel. Így meg is született a teljesen felismerhető Offspring-formula. És nemcsak a klipes számok (Self Esteem, Come Out and Play, Gotta Get Away) ütnek nagyot, hanem gyakorlatilag az összes, egyik kedvencem például a Bad Habit. Minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott független (nem nagykiadós) lemezéről van szó, érdemes megismernie annak, akit eddig elkerült, a többiek meg nosztalgiázzanak velünk!

Ha csak egy számra van időd: Bad Habit