Dönci

A Portishead második lemezével rátett egy keményet az elsőre. A trip hop legszebb pillanatait hozzák magukkal durva gitárokkal, végig karcos lemezjátszót idéző effektekkel és Beth Gibbons összetéveszthetetlen affektálásával. Az Undeniedhoz különös emlékek fűznek, mert középiskolában betétdala volt a legtöbb előadást megért színjátszóköri előadásunknak. Így nem lesz csoda, ha azt ajánlom majd mindenki figyelmébe. Pedig olyan slágerek mellett, mint az Only You, az Over, a Half Day Closing, a Cowboys vagy az All Mine, nem egyszerű nem ezekhez nyúlni. Tény, hogy végig depresszív a hangvétel, szóval nagy táncmulatságba ez sem való, inkább őszi borongáshoz, hajnali búsongáshoz.

Ha csak egy számra van időd: Undenied

Lepa

A Portishead második, címtelen albumán a zenekartól megszokott sejtelmes, túlvilági hangulatot kapjuk nagyon igényesen megírt, főképp elektronikus zenei alapokra (de azért külön megemlíteném a hangszerek nagyon okos használatát is, például az All Mine c. számban a fúvósokét vagy a Western Eyes-ban a zongoráét). Ne várjon senki fülbemászó slágereket, táncolható nótákat vagy fütyörészhető dallamokat – helyette azonban egy nagyon eredeti hangvételű és stílusú zenekar teljesen egységes és színvonalas művét kapjuk, és ez is valami, sőt. Ha éppen olyan kedvünkben vagyunk, amikor ki akarunk lépni a zenehallgatási komfortzónánkból, az ilyen előadók tökéletes választást nyújtanak.

Ha csak egy számra van időd: All Mine