Lepa

A Kiscsillagnak egy sok szempontból speciális lemeze, egyrészt mert egy színházi előadáshoz készült dalok gyűjteménye (azaz konceptalbum), másrészt pedig zeneileg is eltávolodik a korábbi anyagaiktól, sokfelé kikapcsint a megszokott kerékvágásból; ráadásul nem mindig Lovasi énekel, amit megint csak plusz ízt visz bele. Így az is bátran megpróbálkozhat vele, aki amúgy nem igazán szereti a munkásságát, főleg, hogy a zenei/hangszeres színvonal és a hangzás is nagyon ott van a szeren. Az egyetlen dolog, ami továbbra is biztos pontként kíséri végig a Kispál/Kiscsillag-életművet, az a nehezen befogadható dallamok haszánlata: mindig be-beesik egy olyan akkord a sorokba, ami nem hangzik elsőre odaillőnek, és ezt az ének dallamvezetése is szépen leköveti. Ehhez képest némelyik szám (Bújócska; Lesz egy hely) elég slágeres, szóval azért ne ijedjenek meg a kedves olvasók.

Ha csak egy számra van időd: Csak ma

Dönci

Két dolog biztos: 1. Lovasinak egyre jobb hangja van, ahogy idősödik, és egyre több mindent tud kiénekelni; 2. a Kiscsillag pályáján mindig különleges helyet foglal majd el ez a korong, hiszen konceptlemez, amely egy színdarab betétjeként íródott. Ennek ellenére a dalok nagyja (szerintem) értékelhető a háttértörténet ismerete nélkül. A szomszéd kisfiú például az egyik legjobb Kiscsillag-dal valaha (és szerintem Lovasi egyik fő műve szövegileg és zeneileg egyaránt). Ráadásul zeneileg eléggé izgalmas megoldásokat nyújt a lemez, és nem csupán a tempóváltásokra gondolok. Sokszor van olyan érzésem, hogy kísérleteztek azzal is, melyik hangszer milyen dallamot játsszon, hogy ne a megszokott dolgok jöjjenek elő. A Nálad tényleg pedig az egyik legpozitívabb dal a világon. De persze az egész korong úgy pörög le, hogy egyik jó és szórakoztató dal kapcsolódik a másikba/a másikhoz. Szerintem a színdarabot is érdemes volt megnézni. Szóval ha még egyszer előveszik majd, nevezzen be rá mindenki.

Ha csak egy számra van időd: A szomszéd kisfiú