Dönci

A két napos alterkedés után itt van végre a fellélegző pankolás ismét. :) Persze azért súlyos metalba hajlunk már. Talán még inkább, mint a Lagwagon. Szóval a lendület marad pankos, a gitározás inkább a metalt erősíti. A név továbbra sem zsákba macska: erős, lendületes, kemény darabok váltják egymást kiabáló énekkel (mégis kellő dallamossággal). A dalcímek is árulkodnak a tematikáról és a hangvételről (Katatonia; Her Name in Blood; Lucifermotorcade; Vampires stb.). A legslágeresebb megmozdulások talán a Never Speak Again vagy a Swan Dive lehet, azokat simán el tudom képzelni rádiókban is, mert már-már a Blink dallamvilágát közvetítik, ezért picit le is lógnak a korongról. Ha valaki biztosra menne, azok közül válogasson, viszont szerintem a Her Name in Blood a legjobb, így azt választom majd, hiszen az jobban képviseli a lemezt amúgy is.

Ha csak egy számra van időd: Her Name in Blood

Lepa

A Strung Out karrierjében szerintem ez egy meghatározó album, mert ez az első olyan lemezük, amin egyértelműen letették a voksukat a metal mellett, és elbúcsúztak a punktól. Ha csak a számcímeket nézzük (Katatonia; Her Name in Blood; Angeldust; Vampires), egyből rájövünk, hogy a témák is elég sötétek. A tempó viszont továbbra is a skatepunkos gyorsaságot hozza, szóval azért itt-ott emlékeztetnek a gyökereikre; illetve szokásukhoz híven megfért két-három poposabb szám is a lemezen, ahol kicsit visszavesznek a zúzásból, és a dallamok is derűsebbek. Ilyen például az Anna Lee és a Swan Dive, utóbbi nagy sláger. Amúgy szerintem a Never Speak Again első 1 perce minden idők egyik legjobb első 1 perce (mármint a világ összes száma közül), viszont valamiért a szám második fele nem tud lekötni. Szóval mindenki hallgassa meg az elejét, illetve legalább a Dönci és énáltalam ajánlott számokat. Ugyanakkor a teljes albumot is tudom javasolni a műfaj kedvelőinek, mert nagyon sok szép és profi hangszeres megoldás van rajta.

Ha csak egy számra van időd: Analog