Dönci

Harmadik lemezére a The Killers eltávolodott az addig megszokott (és profin végzett) gitárközpontúságtól, és bátrabban alkalmazták a szintetizátorok és a karibi rimusok előnyeit. Ennek köszönhetően olyan világslágerek születtek, mint az azóta is megfejtehetetlen refrénű Human (hiszen mit jelent az, hogy „Are we human or are we dancer?”) vagy a nagyon vicces Spaceman. Az a legenda járja, hogy Brandon Flowers az A Dustland Fairytale szövegére a legbüszkébb az életműből. Ha az ember végighallgatja a lemezt, olyan ézése támad, hogy a The Clash, a Madness és a The Cure legjobb pillanatait válogatták össze a nyolcvanas évekből. Szóval a fenti zenekar rajongói jól szórakoznak majd.

Ha csak egy számra van időd: Spaceman

Lepa

A Killers első két albumát nagyjából egyöntetűen pozitívan fogadták a kritikusok, ezt a harmadikat pedig legalábbis vegyesen. Pedig ugyanúgy megtalálhatók itt hatalmas világslágerek (Human), tánchimnuszok (Joyride) és balladisztikus hangvételű mini-rockoperák is (A Dustland Fairytale); de az tény, hogy elmozdultak a U2-s, széteffektezett irányba a gitáralapú (amcsi) britpoptól. Merthogy a zenekar fő ismérve szerintem az, hogy egyértelműen angol hatású indie-t nyomnak amerikai létükre. Szerintem ez az album kicsit alul van értékelve, ha nem is ér fel az első kettőhöz – aki vevő erre a műfajra, ne hagyja ki ezt se.

Ha csak egy számra van időd: A Dustland Fairytale