Dönci

Suzanne Vega a kezdeti folktól elég messzire jutott 1992-re ezzel a nagyon furcsa effektekkel megáldott, mégis minden ízében csodálatos lemezzel. A szövegvilággal sosem volt baj, az most is zseniális, átélhető, átérezhető. Viszont kevés annyira erős és hangulatos darabot írtak a poptörténelemben, mint a Blood Makes Noise például. Az ének sokszor inkább szavalássá, kántálássá válik, viszont ez semmit nem von le a számok értékéből, sőt! Rendkívül erőssé, dinamikussá varázsolja őket, hiszen pont a legjobbkor váltják ezeket a részeket az énekes vokálok. Akármilyen furcsa, a legtöbbször olyan ez a korong, mintha a folk és country keveredne a triphoppal. Persze akadnak a hagyományosabb értelemben vett slágerek is (In Liverpool; When Heroes Go Down). Aki a hagyomásoabb dalszerkezetek és hangzás kedvelője, ezeket fülelje meg, a többiek meg a Blood Makes Noise-t.

Ha csak egy számra van időd: Blood Makes Noise

Lepa

A saját néven zenélő szólóelőadók sorát gazdagítjuk a mai hozzájárulásunkkal, méghozzá az énekes-dalszerzői vonalon. Ami a hangszerelést illeti, nevezhetjük javarészt akusztikusnak, de igazából klasszikus rockzenekari megszólalásról van szó dobbal, basszussal, meg mindennel, ami kell, csak finomabban, halkabban. Mégsem rockról, hanem inkább folk-rockról és pop-rockról van szó, bár a szórás igen nagy, hangulatilag eléggé különböznek a számok. A Blood Sings csendes balladája például igen messze áll a kezdő számok vagány, tökös megszólalásától vagy a Bad Wisdom kicsit new wave-es hangulatától. Egy biztos: ha szereted az érzelmes, intelligens és kreatív női énekes-dalszerzőket, akkor pörgesd végig ezt a lemezt párszor.

Ha csak egy számra van időd: In Liverpool