Lepa

Visszatérünk a magyar színtérhez, azon belül is az átlagnál kicsit keményebb alternatív rockhoz. A kezdő Mit akarsz látni? rögtön beledob a sűrűjébe: odavágós, tökös, sötét és dallamos, a szövege is rendben van, bár kicsit elvont. Utána is hasonló szellemben folytatjuk: a gitárhangzás elég torz, és nagyon kidolgozottak a riffek és gitártémák, nem csak sima akkordozgatás van; ráadásul a szintihangok is nagyon passzolnak hozzá, és az énekes srác által bejárt hangterjedelem és teljesítmény is megsüvegelendő. Kiemelendő az is, hogy a sok szaggatott ritmus elég táncolhatóvá teszi a legtöbb számot, lásd: Ez itt az ország vagy Új vagyok. A kevésbé ismert (értsd: koncertenként nem ezreket megmozgató) magyar alternatív zenekarok közül az Esti Kornél az egyik legtehetségesebb, ráadásul egyáltalán nem sablonos. Szóval mindenkinek tudom ajánlani a műfaj kedvelői közül, de sok vidám nótára ne számítson senki. Ilyen albumcímmel hogyan is lehetne?

Ha csak egy számra van időd: Akkor hagylak el

Dönci

Aki szereti az Esti Kornélt, az valószínűleg a második lemezük miatt szereti őket. Ez volt az utolsó album az első énekesükkel, és ez volt az első igazán jó lemezük. Kinőttek az első album gyerekbetegségeiből, és úgy fordultak a melankólia felé, hogy még volt remény valahol messze. Ráadásul a két keretdal (Mit akarsz látni?; Boldogság, te kurva) máig a zenekar legerősebb felvételei között foglal helyet. Szintén a lemez javára írható, hogy kevés viccesebb sor van a magyar poptörténetben annál, hogy „minden körülmények között Petőfi Sándor”. Az Akkor hagylak el már előremutat a Ne félj lemez tematikája felé. Összefoglalva azoknak javasolnám a lemezt, akik szeretik az alternatív gitárzenét, az okos, depresszív szövegeket, de a Vad Fruttik már túl elektronikus nekik. Mivel ritkaságszámba megy a zenekarnál a vidám dal, ezért mára a Mit akarsz látni? lesz a választott.

Ha csak egy számra van időd: Mit akarsz látni?