Lepa

Amikor ez az album kijött, majdnem minden alteros ismerősöm szerette és hallgatta a Kispált, én meg direkt csak azért se. Utólag persze könnyebb meglátni benne a klasszikust és a szépet, hiszen nehéz lenne elvitatni, hogy a Ha az életben a zenekar egyik legnagyobb slágere, ha nem a legnagyobb (azt a dalt amúgy titokban már akkor is szerettem). Azért vannak itt más slágerek is, például a Kinn állok a ház előtt, a Szívrablás vagy a vicces című Tesis a világ (azt a kifejezést például nem tudtam volna értelmezni, ha nem olvastam volna egy interjúban, hogy azt jelenti, „a fél világ testnevelés szakra jár”). Ezekkel a könnyebben emészthető dalokkal jó egyensúlyt képeznek a súlyosabb nóták, például a Csillagközi bál. Így húsz év után, 2018-ban hallgatva nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindenképp kiállta az idő próbáját a lemez, tehát az alteros ismerőseimnek lett igaza.

Ha csak egy számra van időd: Ha az életben

Dönci

Lovasi annak idején egy Playboy-interjúban elmondta, hogy valószínűleg ezt a lemezt hallotta a legtöbbször a Kispáltól, mert valamelyik gyereke nagyon szerette, ezért sokszor ez ment a kocsiban. Nem volt rossz ízlésű a kislány. Egészen kiváló groove-ok, gitártémák és kellemes szintetizátorok járják át a harmóniákat, ráadásul a szövegek is elég erősre sikeredtek. Kevés vidámabb szám akad a halálról a Ha az életben című opusznál, és kevés szebb szerelmes dalt írtak a Kinn állok a ház előttnél (még a „pipi” és „tüt” vokálokkal együtt is). A Kólagép Jézus-motívuma is nagyon erős, úgyhogy kevés hiba róható fel itt is. Javaslom odafigyelő hallgatásra.

Ha csak egy számra van időd: Kinn állok a ház előtt