Lepa

Visszatér listánkra és blogunkra minden idők legeredetibb zongorista-énekesnője, aki nemcsak hangterjedelmével és formabontó dallamvezetéseivel, de csapongó hangulataival is mindig elkápráztat minket. Ez az albuma csak a második a sorban, de máris egy nagyon érett, céltudatos és ambiciózus dalszerző és előadó benyomását kelti – mert tényleg az is volt, és az is maradt azóta is. Ahogy korábban elmondtam más albuma kapcsán is, minden embernek más számot ajánlanék, mert szerteágazóak a hangulatok. Bár a Cornflake Girl a legismertebb száma a Spotify statisztikái alapján (mármint az egész életműből), szerintem az albumkezdő dal sokkal „amososabb” és érzelmesebb. Legalább ezt a kettőt illik ismerni a lemezről.

Ha csak egy számra van időd: Pretty Good Year

Dönci

Ismertem olyat, aki azt mondta, tűz esetén a házból kimenekítendő 3 dolog: gyerek, kutya és az Under the Pink. Ebből is látszik, hogy volt, akinél rendesen betalált ez a lemez. És nem is véletlen. Kevés szebb zongorafutam létezik a poprock történetében, mint a Pretty Good Year témája (és micsoda gitárok jönnek rá). És akkor még csak az első számról írtunk. Egyébként elég eklektikus a korong amellett, hogy a fő hangszer végig a zongora marad. A Bells for Her baljós klimpírozása aháttérben egészen hidegrázós, még a God ritmusa egészen táncolós ahhoz képest. Az meg, hogy a Past the Missionben Trent Reznor vokálozik ilyen finomsággal szerintem mindenkit meglep. Az pedig végképp érthetetlen, hogy a Space Dog miért nem lett világsláger, hiszen zeneileg talán az a leginkább fogós, de kétségtelenül a zárlatban szereplő Yes, Anastasia a leginkább nagyívű szerzemény, amit nem csak a 9 és fél perces hossza határoz meg. Aki ismerkedik az előadóval, az a Space Dogot hallgassa meg, bár tény, hogy nem annyira jellemzi ezt a lemezt.

Ha csak egy számra van időd: Space Dog