Lepa

Gyorsan dupláz a Quimby is nálunk, és nincs vége a diadalmenetüknek. A szóban forgó album egy koncertfelvétel, és (nemcsak ahhoz képest) tökéletes a hangzása. Jól kiegyensúlyozzák egymást a nyugisabb slágerek (Tébolyda) és a pörgős, energikus darabok, mint a Leszek ma én a tiéd. Nagyon egységes és profi az egész, hihetetlenül együtt van a zenekar. Nem véletlenül lettek Magyarország egyik legnépszerűbb koncertzenekara annak ellenére is, hogy az énekteljesítmény (mindamellett, hogy nagyon megnyerő a rekedt énekhang) nem vált világot. Amúgy meg érdemes a bulihangulat ellenére odafigyelni a szövegre (mint mindig), a „boromból/dorombol” és az ehhez hasonló megszokott kínrímek néha mosolyra fakasztanak minket a keményebb számok alatt is. Nemcsak olyan alkalmakra javaslom ezt a lemezt, amikor koncertfelvételt van kedved hallgatni, ugyanis tökéletes best ofként is felfogható.

Ha csak egy számra van időd: Tébolyda

Dönci

Az újkori Quimby (én a Kilégzés lemeztől számítom az újkorúságukat, hiszen A) Kiss Tibi akkor tért vissza a rehabilitációból; B) onnantól kezdve nőtt egyre inkább a népszerűségük) legjobbkor érkező koncertlemeze ez, amelyen főleg újabb kori slágereik és ritkán játszott dalaik, illetve néhol improvizatív jamelésük is hallható. Ráadásul több dal is áthangszerelt verzióban hallható itt, úgyhogy az albumokkal képben levők is kapnak meglepetést bőven. Ráadásul mindenki szerephez jut itt is, aki egy átlagos Quimby-koncerten mikrofont ragad, így az énekesváltások is fenntartják a figyelmet. A mai választottam a lemez végéről való, mert sajnos az is igen ritkán hallható.

Ha csak egy számra van időd: Csillagbölcsi